Nem mondtam hogy köszönöm, hanem csak egy félmosollyal és egy biccentéssel ennyit közöltem: "Ez az ország legfaszább restije", amire a bent ücsörgő két vendég lelkesen helyeselt, és a pultos lány is teljesen őszintének tűnő örömmel vette tudomásul búcsúszavaimat.
Azért a legfaszább, mert naggggggyon hangulatos előteret varázsoltak a peronra, amolyan Rattan-szerű sötétbarna ülőgarnitúrákkal, ízlésesen kipárnázva alkoholizmusban érzékenyült valagunknak. Azért a legfaszább, mert a csapos csaj már a vallomásom előtt is jó fej volt. Azért a legfaszább, mert volt csapolt sörük a látogatásom idején. És azért a legfaszább, mert ez a sör Kőbányai lett, és most erre lehet nem indulsz be különösebben, meg is értem, mivel az üveges változatát amolyan kissé kommersz (habár finom) sörnek tartom, na de, barátom, na de: csapolt verziója valami fenséges.
Szombathelyen vagyunk ám, édes.
Egy találkozó csalt a városba, volt szabadidőm előtte megint, így vonatoztam kicsit Kőszeg felé. Nem volt egyértelmű hogy ez belefér majd, kis híján negyed órás késéssel esett át az IC-m a célvonalon, a csatlakozó kőszegi inga pedig tulajdonképpen nem is csatlakozó, azaz normális esetben tojnak mindenre, elég feszített menetrenddel közlekednek, ha menni kell hát megy. Most nem, megvárta a késett vonatot Budapest felől, így ötven méter futás után (hé, sportolok!) felcsüccsentem rá.
Meg szerettem volna nézni egykori laktanyámat a vonatról, de a laktanya és a sínek közötti pár száz méterre egy komplett kertváros nőtt, szevasz. Nem probléma, bámultam a tájat, visszafogottan bájos vonal ez, a nyugatról magasodó Kőszegi-hegység adja a látvány alapját. Kőszeg előtt nini, néhány mesterséges tó, ide vissza kell jönnöm körbesétálni őket. A jegyvizsgáló csaj meg eléggé ledöbbent amikor visszafelé is találkozott velem, ilyen ritka lenne a látszólag cél nélkül utazgató?
Szombathelyre visszaérve ismertem fel, hogy ez a város ÉL. Ezt egyszerűen a vasútállomáson látottakból extrapoláltam: este hétkor az összes rohadt üzlet, van belőle vagy tíz, nyitva van még. De nem ám úgy, hogy először bedeszkázták a lerobbant helyiséget, aztán a hajléktalanok meg kinyitották, mint máshol, ah, nem. Hanem rendesen, árulnak minden bizbaszt, újságot, játékot, kaját. És - óóó, nem vagyok rád méltó - a resti is szeretettel várja szomjas vendégeit ahogy fentebb vázoltam, hangulata pedig akármelyik partihelyszínnek becsületére válna. A J Á N L O T T !

Előtte reggel azért még Veszprémbe is elugrottam a csodaszép Cuha-völgyön át, de ez a vonal egy külön posztot érdemel később.

Győr-Veszprém és vissza: 2x79km (2980ft)
Győr-Szombathely-Kőszeg és vissza: 2x121km (5040ft)