Gondolkodtam már azon, hogy mégis mi hajtja a kirándulót, és a magamnak fogalmazott válasz erre annyi, hogy "tudni akarom, mi van a következő kanyar után". De ha ránézel a térképen a Szombathely-Püspökmolnári szakaszra, az csaknem 20 kilométer nyílegyenes vaspályát mutat, és nem hazudik, 2-3 méteres szintkülönbségek próbálják mindössze felizgatni az ingerszegénységtől bealudt utazót. Nem sok sikerrel, hiszen kilométereken terülnek el ezek a piciny huplik, csak akkor venni őket észre ha a vonat helyett a sétát választod és végignézel a síneken.
Ma azért néztem végig rajtuk, mert volt szabadon több mint egy órám Szombathelyen egy találkozó és a vonatom indulása között, és - 16 éve, a még katonakoromban megtett hasonló útvonalon zajlott gyalogos túrám emlékére - inkább a vidéket választottam a város helyett, amiben partner volt a barátságos menetrend is.

A GYSEV üzemelteti az északnyugat-Dunántúl vonalainak egyre nagyobb részét, és mondhatom, sokkal különb társaságnak tűnik ha a MÁV-Start az összehasonlítási alap. Rendezettebbek, tisztábbak az állomások, megállók? Észrevenni, igen. Pontosság? Ajjaj, pontosan 9 percet dideregtem Szentléránt megállóhelyen, ahogy a menetrend azt megjósolta, majd a visszaút végén kettő perccel hamarabb (leírni is furcsa, a telefonomba ha bepötyögöm hogy "10 percet", akkor ő már magától utánaírja hogy "kések a vonattal") futott be a mellékvonali döcögős Zalaszentiván felől Szombathelyre, a végállomására. Ja, döcögős? Izé, százhúsz kilométer per órára nem biztos hogy ezt kellene mondanom. Villamosítatlan mellékvonalon, ha még nem említettem volna. Egységes dizájn a vasútállomásokon? Csak amennyire feltétlenül fontos: a MÁV-Start területén az állomásokon levő helységnévtáblák kék alapon sárga festésűek, a GYSEV a zöld alapon sárga rajongója. Az újonnan átkerült állomásokon viszont megmaradtak a régi táblák, szeretném hinni hogy racionális okból, miszerint marhaságokra inkább nem kellene pénzt költeni. Ami viszont az utazónak tényleg hasznos (menetrendi infó, térkép, fedett váró akár csak udvarivécé-méretben is) az ott van minden komolyabb fékezés várható helyszínén.
Ezekre így felfigyelve és leírva fogalmazódott meg bennem, hogy pont a GYSEV az egyik oka, ami miatt az ember annyira nyugat-közelinek érezheti ezt az országrészt.

Szombathelyen azért egy sörre is volt idő, a S-napi Söröző és Borozó volt a kiszemelt. A kiszemelés nem olyan könnyű ám, kissé eldugva bújik meg a vasútállomás előtti téren, a vonatból kizuhanva jobbra srégen kell átmászni a kicsiny zöldövezeten. A szóhasználat egyfajta idomulás a törzsvendégek képességei előtt, délután háromnegyed hatkor az itt lévők többsége nem hiszem hogy képes lett volna utolérni egy benyugtatózott koalamackót akkor sem, ha egy snapsz a jutalom érte. Békés alkeszek csapdája ez, de becsapós lehet, ránézésre igazi késdobálóvá válik a helyiség minden este. A berendezés meglepően sok fát tartalmaz, igen hangulatos, de kissé túlzásba vitték az idióta kis sámlik alkalmazását, vagy ötven van belőle, és annak kétharmada a fal mentén körbe, padok helyett. Rázós helyzetben ezek elég könnyen dobálhatók, maradj hát közel a bejárathoz. A pultos csaj normális, az árak igazodnak a törzsközönség lehetőségeihez, a csapolt Soproni finom, és istenigazából ez utóbbi jellemzők dönti el a kérdést: a placc ajánlott.

Győr-Szentléránt és vissza: 2x132km (5040ft)