Régebben megfordult már a fejemben, hogy kocsmákról kellene tesztet írni, hasonlóan egy tavaly olvasott gasztrobloghoz, aminek a nevét/címét sajnos már elfelejtettem, de nyilván rátalálnék kis keresés után. Vagy ha nem is tesztet, de ajánlót leírást, elrettentőt, valamit. Én elég toleráns típus vagyok még ha az eddigiekből ez nem is mindig ment át, így az elrettentős részek nem az erősségeim, pláne ha olyan helyről van szó ahol sört kaphatok, tehát egy ruházati üzletet már könnyebben szidok. De oda meg nem megyek be, hacsak nem harsogja a kirakat hogy "Ajándék sör minden rózsaszín harisnya mellé!".
Debrecenben a Nagyállomás közvetlen közelében három placc jöhet számításba: magában az épületben a resti, a toronyház tövében a Petőfi presszó (köszönet a 32-es busznak hogy odébb állt és le tudtam olvasni), valamint az ellenpóluson, a várakozó taxisok mögött a Filléres büfé, ez utóbbi lesz a főszereplő.
Terasz van, de mivel egy elég forgalmas térre nyílik a kilátás, nem nagyon érdemes használni ha nyugit akarsz. A kinti csempén esedékes csúszásveszélyre kedves tábla hívja fel a figyelmet, szóval a vezetés konfliktuskerülőnek (felelősséghárítónak?) tűnik, jó pont. Belépve vegyülnek a különböző korok: nagyonretró székek, hozzájuk színben passzoló de újabb formavilágú asztalok, a pult régies hatású téglafal alapú, amiről viszont tudjuk hogy maximum évtizedes kort szeretne sugallni csak nem sikerül neki. Érkezésemkor, ami egy szombatnak nevezett hétfő 9:20-kor, a hetvencentis tévé hupikék törpikékkel büntet ami később átment a kőkorszaki szakik bénázásába, így gyorsan a kellően kedves, pár sör után helyesnek is mondható pultosnak szegezem az egyetlen tesztkérdést: csapolt sör van? Lelkes bólintás a válasz, kérek belőle, a kezelés gondos, ügyel rá a hölgy hogy lényegesen több legyen a sör mint a hab. A sör a csap és a pohár felirata szerint Soproni, az én tökéletlen ízlésem csak annyit érzékel hogy finom, így a csehó máris átment a teszten.
A tévé helyett egy ablakon hülyülő cserebogár adja a szórakozás javát, aki az első húsz percben az általa elfoglalt üvegen bámult ki, a második félidőt pedig onnan pár centire lepottyanva, hanyatt kapálózva szórakoztatta magát és engem. Rájöttem miért májusi a májusi cserebogár: addigra pusztul el mind.
A helyen a tulajdonos/verőgyerek/cimborák mennyisége nem zavaró, így akár otthon is érezheti magát aki némi pihenésre vagy idióta tesztírásra vágyik az ital mellett. A késdobáló jelleget az időpont okozta sajátosságok miatt felmérni nem tudtam, tehát:
Ajánlott!

Győr-Kismarja: 398km (5590ft)

Update: a cserebogár talpra állt a távozásomkor, de így sem tűnik sokkal okosabb lénynek.