A Pannonhalma fölött magasodó domb, rajta az apátsággal és a hozzá tartozó komplexummal, nem egy nagy hupli. A település vasútállomásához képest mondjuk 150-200 méter lehet a szintkülönbség, ez azonban - előzőleg vázolt állapotom ismeretében nem meglepően - elegendő volt ahhoz tegnap hogy alaposan megizzasszon. A csúcsra érve szembesültem azzal, hogy nincs egy hely sem ahonnan normális panoráma nyílna Győrre, így odafenn is jó negyven percnyi riadtegér-stílusú futkározást rendeztem némi északra nyíló tisztás után kutatva. Na ilyen ott nincs, mászhattam át a szomszédos dombra, ahol végül a még csak bokáig érő gaz (vagy lucerna?) ölelésébe telepített ülepem végre nyugalmat lelt.
A panoráma kétségbeesett hajszolása nem öncélű élvezkedés volt ám, próbának szántam ezt a javából, mégpedig egy gyenge szimulálásának annak, mi vár rám a Sár-hegyen amikor majd Szolnokot akarom onnan fényképezni.
A meteorológiai viszonyok nem voltak ideálisak, ezt sejtettem már induláskor is (alig látom a hegyet = alig látok onnan vissza is), de a próba meglepő módon elérte célját. Egy 200 milliméteres teleobjektívvel még ilyen tré viszonyok között is egyértelműen kivehetők voltak a város épületei 15 kilométerről, tehát majdan a 80 kilométer leküzdése sem reménytelen egy kissé testesebb eszközzel. Megnyugodtam, most már tényleg csak a jó idő és némi szabadidő a követelmény, a technika megvan.

Most pedig Miskolc, majd Debrecen a cél, utána Szolnokon éjszakázok, ma már nem érnék vissza Győrbe emberi időben. És remélem nem arról a hét év körüli kissrácról álmodok majd, aki baromságokat énekelt mögöttem Miskolctól Szerencsig amíg rá nem jöttem hogy akárhová elülhetek előle.

Győr-Pannonhalma és vissza: 2x15km (620ft)
Győr-Miskolc-Debrecen-Szolnok: 571km (6400ft)