Valahol azért nagyszerű dolog is kisülhet abból ha az ember munkané alkotói szabadságon lehet. Lehetőségként kell elsősorban tekinteni rá, nem csapásként, hiszen olyan lényeges dolgokkal is foglalkozhatunk a ránk szakadt szabadidőben, mint a testünk, amit a munka hevében hajlamosak vagyunk elhanyagolni. Mivel rajtam tartózkodik 15-20 olyan kilogramm is ami máshol kellene legyen, ezért is örülök hogy most tudatosabban kezelhetem a súlykérdésemet.
Ma dél körül találtam itthon egy kevéske száraz kenyeret, és gondoltam nem is veszek mást, inkább elindulok a helyes úton, no nem fizikailag. Ja, de hogy mozogni kéne? Hékás, úgy könnyű, úgy mindenki tud... Szóval a száraz kenyér mai feladata a táplálásom volt, miután megnéztem egy pizzéria-szórólapot. Nem rendeltem, helyette valóban a kevésbé vonzó étel csusszant be némi multivitaminos üdítővel, és elégedetten dőltem hátra: megtettem egy fontos lépést.

Amikor este hatkor mégis pizzát rendeltem, meg még az is eszembe jutott hogy két hete gyakorlatilag a vonaton lakok, a kerékpárom meg lent porosodik a tárolóban, eléggé elszégyelltem magam. Ismerős helyzet ám, amikor a kerékpárt megvettem akkor tulajdonképpen leszoktam a gyaloglásról, úgyhogy pontosan tudom mi vár rám ha nem emberelem meg magam. Így holnapra egy kicsit meredekebb célpontot választottam a tegnapi és a mai városnál.

Győr-Tatabánya és vissza: 2x67km (2600ft)
Győr-Budapest és vissza: 2x131km (5040ft)