Nyáron menjen az ember üdülni, kikapcsolódni, kirándulni, koncertre - vagy kösse össze ezeket, és fesztiválozhat is. Én így tettem és mondhatom igazán kellemes nyaram volt, az a másfél óra amire emlékszem igazán remek volt.
Na de komolyan: kerékpározás Tata környékén, Győrből Nickelsdorfba, a Bakonyban, az Alföldön, Dél-Szlovákiában, a Dunakanyarban. Jóféle esküvő 33 fokban majd ősz elején szüreti napok Kismarján. Gyalogos akciók a Közép-Tisza mentén, a debreceni Nagyerdőben (írja már meg valaki hogy ez kis- vagy nagybetűs?). Élményfürdő Hajdúszoboszlón és Debrecenben - előbbi enyhén csuklós állapotban. Végül Szentiváni napok Győrszentivánon, és kedvenceim kedvence: Rockmaraton Pécsett.
Ha nem érdekelnek a koncertek, akkor is érdemes elmenni röhögni néhány napot.
Félezer részeg rocker este egy kupacban elég vigyori látvány tud lenni, de a másnap reggel mindent visz, besza-behu. 2006 óta vagyok törzsvendég, azóta egy arc minden reggel azt üvöltözi a sátrak között, hogy "Hol van a Pokolgép kazettám?". A kép szürreális, a sátrakból teljesen véletlenszerű hogy éppen fej vagy láb lóg-e ki, néha mindkettő. Szerteszét hevernek Akelás pólók a földön lassan de ütemesen lélegezve, a hozzá tartozó fejek és végtagok néha egy-egy vakarás vagy légyhajszolás erejéig épp csak megmoccannak, majd amikor sokadik kísérletre végre feltápászkodnak, még mindig tök egyformák a rájuk tapadt szalmától.
Reggel nyolc óra körül lehet, heverészek a sátorban, közben bambulok kifelé a résen. Tétova punk érkezik a szomszéd sátorhoz nehezen leírható pályán, és komoly egyensúlygyakorlatot bemutatva érdeklődik befelé:
- Zoli! Ébren vagytok?
- Nem.
A punk nem tud mit kezdeni az információval, szétnéz, majd vissza a sátorra, kezét emeli hogy aztán szóljon is valamit de elmélkedéssé nemesedik benne a mondat. Látványosan megakasztotta a helyzet, próbálja szegény feldolgozni amit hallott, de miután negyedóra múlva is ugyanott ugyanúgy áll, biztos vagyok benne: lefagyott.
A Lajtán túl szerencsém van az aukciós oldalakról lemeszelt motyókkal. Novemberben egy HP 95LX jött Angliából postaköltséggel együtt kb. 6000 forintért, tegnap pedig egy Casio CSF-4650, egy Casio SF-5780, egy Casio SF-8500 és egy Psion Revo landolt a kezeim között.
Darabja 1 euró volt, Bécsben.
Valahogy halott az osztrák Ebay ebből a szempontból, néha felrak valaki egy-egy darabot és a kutyát nem érdekli, nyugodtan lecsaphatok. Bezzeg az angolok, igaz ott inkább a Psionok pörögnek, ami valamennyire érthető is lévén nemzetük büszkesége volt valaha. De azért durva hogy a 3mx akár 100 font közelében is képes új gazdára lelni, a 7-es sorozat is egészen elszállt áron megy tova, és amikor arra gondolok hogy milyen jó lenne nekem egy HP 200LX, akkor azért kijózanító tud lenni hogy a fizetésem felét-harmadát kérnék értük.
A CSF-4650 szokványos alsókategóriás tag lenne amúgy, 256KB, 4x16 karakteres kijelző, viszont egyike a kevés színes kijelzős menedzserkalkulátornak. Kis mélázás: hány színű is volt az Ericsson T68, az első normálisabb színes telefon? 256, ugye? Na akkor tessék ízlelgetni: 3 színű a CSF sorozat, piros kék vagy zöld színben képes tájékoztatni a benne tárolt adatokról.
A kínálat
Zöld
Narancs
Kék
Zöld
Narancs
Kék
Ennél már csak akkor lehetne szerencsétlenebb, ha az a három szín mondjuk a barna, a lila és a rózsaszín lenne. De legalább senki sem mondhatja a Casióra hogy ne próbálkozott volna mindenféle marhasággal hogy megmentse a kategóriát. Van rajta bazi nagy 4 irányú navigációs billentyű is, nem lett sokkal értelmesebb fazon tőle.
Az SF-5780 csak úgy van, belepróbáltam két Eneloopot, megmukkant velük legalább - ma sem túl szimpatikus viszont része a múltamnak, most itt van, megvan, megy a szekrénybe.
Az SF-8500 1994-ből való, igazából egy SF-8300, picit szebb kijelzővel és ami igazán használhatóvá tette: táblázatkezelővel. Kakukktojás a javából, hiszen - tudomásom szerint - nem is nagyon készült (a gyorsan kihalt Casio BN sorozat kivételével) sem előtte sem utána olyan eszköz, amelynek tudása/memóriája ne lett volna bővíthető ha már egyszer neve összeköthető a táblázatkezeléssel. Az SF-9xxx sorozat kártyával tudja ezt (ES-630), a Sharp IQ széria ugyancsak, míg a többiek inkább beépítve tartalmazták. Funkciógombokat (F1...F5) is kapott, mely addig csak a 9xxx és az SF-R10/R20/M10 privilégiuma volt, kizárólag a táblázatkezelő miatt, és persze sokkal kezelhetőbb is velük. De a 6x32 karakteres kijelző nagyon behatárolja a használhatóságot, mazochizmusnak tűnhet de élesben is fogom alkalmazni egy kicsit.
Tudom hogy sokat bámultátok ezt a számot, de nehogy felhívjátok a csajt
A Revo döglött akksival jött, német nyelvű persze és az alap 8 megás változat. Egy 20 perces műtét után eneloopok kerültek bele, ez sokkal jobban feküdt volna neki tíz évvel ezelőtt. Akkor még nem létezett alacsony önkisülésű akkumulátor, így ha nem nagyon használta az ember de fontos adatait benne felejtette, hát el is búcsúzhatott tőlük nemegyszer. Most, ha mondjuk marad benne 10-20 százaléknyi töltés, azzal is sokáig elvan kikapcsolt ( = készenléti) állapotban, persze ne számítsunk csodára ezzel se ha fél évre a fiókban felejtjük.
Ugyanolyan jó volt most kézbe venni mint annak idején, formája elegáns, gépelni jó lehet, képe gyönyörű, és nem fagy mint másnapos punk a sátor előtt. Azt hiszem utazás közbeni szövegszerkesztésre, esetleg e-könyv olvasásra bevetem őt is.
A HP 95LX most volt a kezemben először. Volt ugye 200LX régen, de az sem túl sokáig, ha most 1998-at írnánk már hirdetném is meg hogy vigyék a francba. Nem igazán tudom mihez kezdjek a 3.22-es DOS-szal, az adatkezelő funkciói pedig ritka idétlen kezelhetőséggel vannak megáldva. A billentyűk jó kemények, ez mondjuk szubjektív, emiatt nem fogom lehordani. Vannak azért terveim is vele, például egy kisebb kapacitású CF kártyát megpróbálok majd működésre bírni benne, de nekem nincs ilyen kis kártyám (512MB-ossal remény sincs), be kell szereznem egyet. PCMCIA nyílás van a gépen, adapter kell hozzá ami szerencsére van, ez megoldva.
A végére egy gyászhír: Az IQ-8300M megadta magát, nincs kép (legalábbis a pontmátrix részen: a kijelző alján a státuszjelzések között ott "világít" egy hangjegy jel magányosan), és a gép kikapcsolhatatlan, az elemek behelyezésekor bekapcsolódik aztán annyi. Dicsőséges hónapok voltak ezek, porladj el békében.
