Beficcent két kiló pulyka, előkerült némi dijoni csúcsmustár, akácméz, alma, körte, tejföl és egy csomó fűszer. Illetve hát van még pár dolog a konyhában, inkább úgy korrekt, hogy ezeket választottuk. A húst megfeleztük, majd ''versenyt'' hirdettünk: ki-ki azt csinál, amit jónak lát. A verseny szó persze legkevésbé sem fedi a valóságot, hiszen a főzés lényege, hogy kísérletezik az ember, hogy nem retteg, hogy elrontja, hanem bátran belefog, bátran próbálgat és ha nem sikerül, akkor mulat egy jót rajta, és úgy is megeszi (legközelebb garantáltan sikeresebb lesz... :-)). Vagy ha annyira ehetetlen, hogy tényleg senki sem vállalja, akkor meg megrántja a vállát, és azon mulat.
Szóval bátran próbálkozni kell, érzéssel, érzékkel csinálni.
A versenyző egy klasszikus mézes-mustáros pulykával próbálkozott, némi citrommal, az eredmény pedig lehengerlő, döbbenet finom falatok garmadája. Lám-lám, mit tesz egy igazán jó mustár... és szakács!
B versenyzőnk ismeretlenebb területekre evickélt, rossz szokásához híven. A versenyző segítségével fűszert választott. Ez a szokásos só + bors kombó mellett most a gyömbér és a bazsalikom lett. A fűszerezett húst olajban gyorsan kisütötte, majd az egészet egy jénaiba borította, némi almát és körtét tett rá, sok-sok tejföllel feláztatta, a tetejére pedig ipari mennyiségű sajtot reszelt. Az egészet így egyben süti épp ki a sütőben. Meglátjuk, mi sül ki belőle...
Majd eljön az az idő, amikor már tökmindegy lesz ki csinálta és mi az, csak ne neked kelljen előállítani és rendet rakni utána 
Resistance Is Futile. You will be assimilated!
