Egyszer arról próbálok már televíziós műsort készíteni, mitől függ az, hogy az emberi elme mennyire ítél szubjektíven, illetve mennyire képes valaki a realitás talaján maradni, azaz objektív lenni; egyáltalán, létezik-e abszolút igazság, vagy mindenkinek a maga igaza az igaz, ami viszont megalapozza a világ összes konfrontációját?
Az amerikai barom lelkész, aki két hete csak megcsinálta a maga kis Korán égetését, - minek következtében egy észak-afganisztáni városban több száz muzulmán megrohant egy ENSZ képviseletet, két embert megöltek, gyújtogattak és romboltak (ma reggel mondták be a hírekben) – azt nyilatkozta, nincs releváns összefüggés az ő cselekedete és a bekövetkezett atrocitás között: a gané afgánoknak csak ürügy volt ehhez a „provokációhoz” a Korán égetés. Mindezt egy lelkész nyilatkozza, akinek az ő jóságos istene azt sugallja, ha egy afgán jobbról pofán vágja, tartsa oda a másik orcáját…
Az más kérdés, hogy a logika a másik oldalról is azt követelné, konkrétan csak az eszetlen lelkes lelkészt kerestessék meg és valami ponyvaregényes tandumával (az igaz ember járta ösvényt…) a szeme láttára gyújtsák fel az autóját … vagy a könyveit. De hát az emberiség a saját emócióinak hálójában „tajtékzik téveteg”.
Miért nem szólítja a sok vallásos, fanatikus állatot egyszerre magához az ő istene…? Egész lakhatós, levegős kis bolygó lenne a Föld.
Én pedig már csak egy capuccinót kérnék az én istenemtől, miután a többiek már eljutottak azoknak a paradicsomába, akik a saját elméjük rabszolgái.