Érdekes módon senki sem gondol az állatokra. Pedig a katolikus vallás azt tanítja - ha jól emlékszem kötelező hittanóráimra - az állatoknak nincs mennyországuk. Ami azt jelenti, hogy a jóságos jóisten diszkriminatív. Kirekesztő. Még csak azokra a jó keresztényekre sincs tekintettel, akiknek hűséges társa fifi kutyájuk. A gazdit beengedi St. Peter, míg a derék négylábú lelke kint vonyíthat a mennyek kapujában. Ha csak a kutyákra vonatkoztatjuk, lehet, hogy ez a diszkrimináció (tényleg, ez nem meríti ki a rasszizmus fogalmát? Ha emberi rassz ellen hoznak diszkriminatív intézkedéseket, az rasszizmus. Ha egy állatfaj ellen, az a kétlábon felegyenesedve járok jogos felsőbbrendűsége?) abból is fakad, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig; akkor pedig az ebek imáját aligha hallja a teremt...ő. De ez sem igaz, mert a többi állat is ki van rekesztve a paradicsomból. Vagy a mondást kell kiterjesztenünk a többi állatra - pl. macskanyávogás nem hallatszik az égig - vagy együttesen követeljük, hogy pl. kedvencem, Töfröcső, a csincsillaszőrű, punkfrizurás tengerimalac is bejuthasson velem az Úr színe elé lelkem valamelyik sötét bugyrába ültetve. (Töfröcső egyébként tulajdonjogilag a nevelt lányomé, de amit szarik, az az enyém. Vagyis kölyökkora óta jórészt én gondozom, melynek során érzelmileg is elmélyült kapcsolatot alakítottunk ki egymással. Igaz, Töfi szeretetében van egy adag konformizmus, mivel a tengerimalac szívéhez a hasán keresztül vezet az út; dehát nobody is perfect...) Így is állandóan rettegek attól, hogy a malacka elém vágva hamarabb eltávozik, pedig gyakran az egyetlen társaságom az üres lakásban; s még az a tudat se vigasztalhat, hogy majd fenn találkozom vele. Miközben istenke diszkriminációja logikájában is hibás: egy jó magaviseletű házi sertés miért minősül nemkívánatos személynek, miközben egy permanensen részeg disznó, ha nem káromolta a mindenhatót, amiért felvizezték a szedatívumként fogyasztott tablettás borát, nem paráználkodott házasságon kívül és a családját sem irtotta ki a kannástól módosult tudatállapotban, lazán betántoroghat a mennyekbe...
Nem jól van ez így. A magam részéről sztrájkolni fogok és nem fogok lehelni, nehogy lelkem is kicsússzon a számon; s ha mégis bekövetkezik ez a baleset és két szemem nem alvási célzattal hunyom le, mindaddig egyenesen a poklok kapuja felé veszem az utam, amíg Isten meg nem ígéri, hogy Töfi számára is van a mennyekben hely.