Ha már többen jeleztétek, hogy jó, ahogy az átélt játékokról írok, ezért írok a legutóbbiról is. A jaték Gödöllőn volt az ottani egyetemi csapat szervezésében, akiknek sikerült kilobbizni, hogy az erdő területére autós konvojunk behajtson, hogy a nehéz felszereléssel ne kelljen sokat gyalogolni(Na erre még visszatérek...). Pont 40 játékos jött össze erre a mini pályás játékra. Én a szokásos játék előtti idegeskedésben szenvedtem, ami mindig abból ered, hogy már mindenki menetkész, én meg még a bakancsomat igazítom. Páromat is vittem megammal, ez volt az első éles játéka és emiatt is ideges voltam, mert féltem hogy megsérül pár erős lövéstől. Sajnos nem tudtam neki időben felszerelést szerezni ezért Hód barátom segített minket ki egy kölcsön W733-mas puskával, és egy terepruhával. Ott a játékon pedig kaptunk egy védőszemüveget és egy baklavát, amiben olyan volt Timi, mint Macskanő személyesen. Az egyik ellenfél csinált rólunk egy képet, amin beöltözve öleltük egymást. A vicc az volt hogy a Női vonások nem látszottak Timin, ezért olyan lett a kép mint egy Homó-kép.
A Pálya 2 kezdő pontja egymásnak volt az ellentéte. Egyik egy magaslaton volt, másik meg egy lejtő alján. Érezhető volt hogy a magaslatról kezdő csapat előnyben van, ezért minden kör után térfelet váltottunk( igaz voltak meglepetés körök amikor a lentiek szó szerint kitolták a fentieket a pályáról). A játék végülis nem egy nagy hanem sok apró játékból állt, amik 5 és 15 perc hosszúak voltak. A rövid játékokon nem lehetett visszaállni míg a hosszabb játékokon folyamatos újraéledés volt. A szervezést dicséri, hogy egyszer sem fulladt káoszba a játék, és a szervezők szóltak azonnal, ha valaki direkt vagy véletlen "csalt". A pálya méretét jól szemlélteti, hogy a kulcspontokat csak teljes sprinttel lehetett elfoglalni és a játék elindítása utáni rohanást 5 másodperc után meg kellett szakítani fedezéket keresve mert máris 40 méterre volt egymástól a 2 csapat. A Pálya tele volt nagyon mély és nagyon magas pontokkal, mint egy motocross pálya, és nagyon sűrű zöld növényzet takarta, ami segítette a lopakodós játékosokat.
Az első kört mi kezdtük az előnyös magaslatról és mire észbe kaptam már 2 embert sikerült elkapnom 2 perc alatt. Ez teljesen ellentétes azzal, amit Érden tapasztal az ember, ahol egy egész játékot végig lehet bújkálni. úgy hogy nem látsz ellent. Természetesen nem én voltam ügyes, csak ANNYI és olyan közeli célpont kínálkozott hogy még válogatni is lehetett. Természetesen ugyanígy engem is iszonyat sokszor zavartak ki a pályáról, hogy onnan röhögjünk a még játszó társainkat nézve akik néha egymástól karnyújtásnyira lopakodtak egymástól úgy hogy nem is tudtak róla.
A játék közepe felé kezdődtek az én problémáim. Az egyeslövésem elment és csak akkor akadt vissza ha előtte lőttem egy sorozatot, ugyanígy a ravasz is akadt és a tár sem adagolt rendesen. Ilyen körülmények között nem tudhattam hogy egy egy sorozat mennyi golyót repít ki és milyen pályán haladnak a golyók, az ellenfelek meg csak özönlöttek. Jött egy lövés, fejemen jót koppant én meg felálltam és kiabáltam hogy "megvolt", miközben a fegyverem magam elé felemeltem. Abban a pillanatban hogy felálltam 3 ellenfél egyszerre sorozott meg a hátamon és a seggemen, amitől elöntött az ideg és ordítottam egy sort, hogy: "MEGVOLT, NEM HALLOTTÁTOK???" 
Sajnos ez a jelenet még 3 alkalommal ismétlődött meg, amiből az utolsó esetben a "felesleges" sorozat a számat sorozta végig, amitől végleg kiborultam. Ott akartam hagyni az egészet, mert kezdett felesleges mészárlássá fajulni a dolog, és mindig én kaptam a sorozatot, miután megadtam magam. Amikor meg szóvá tettem a dolgot az ellenfélnek, ott ahol senki nem láthatott minket, az felemelt testemre tartott fegyverrel jött oda "megbeszélni a dolgot", ami csak olaj volt a tűzre. Kérdeztem: "NEM HALLOD AMIKOR TORKOM SZAKADTÁBÓL ORDÍTOM, HOGY MEGVAN??? MINEK KELL POFÁN SOROZNI??? Erre ő:"TE IS SOROZTÁL!" Tény, én is soroztam és nagyon közel voltunk egymáshoz, sajnos nem tudtam mást, mert csak soroztot engedett a fegyver és nem hittem el hogy olyan közelről nem tudom eltalálni, de szerinte nem találtam el. Rendben. Kérdeztem tovább mire bevallotta hogy azért nem hallott kiabálni mert a saját fegyvere kerepelése elnyomta a hangom. Erre én csak annyit kérdeztem. hogy: " Akkor miért nem rovideket sorozol hogy halljad hogy megadom magam?" Erre nem tudott mit reagálni én meg örjöngtem még negyed orát, amig fájt mindenem.
Utána a létszám rohamosan csökkenni kezdett, mert mentek haza az emberek, de gyorsan még pár játékot játszottunk, amik végeredményben ugyanolyan jók voltak, mint aznap a kezdő játékok. Végül sikerült odamennem a pofánsorozós kollégához és ismerkedtünk kicsit mielőtt mi is eljöttünk haza. Sajnos most Hód kolléga és párom is saját utakon járt ezért még ilyen kis pályán sem sokat találkoztam velük, viszont ismerkedtem és csapódtam más jó társakhoz, úgyhogy nem unatkoztam. Timim meglepően jól viselte a kiképzést, hamarosan ő is veszélyt fog jelenteni, mert most csak mozgó célpont volt a profiknak. Kifelé az erdőből a sorompót amit az erdészek nyitottnak igértek, zárva találtuk és nem tudtunk kijönni csak OFF ROAD üzemmódba kapcsolva hegyet mászva a nem éppen erre tervezett Vectrával, de sikerült, még ha oda is csaptam az alját amikor visszaértem az útra.
Nagyon szép időnk volt. Stabil 17 fok, napsütés, köztes ebédszünet, jó elenfelek, jó csapattársak, kevés kullancs, gyönyörű vidék sok sok zölddel. Megyünk máskor is, és betankolok lőszerből, mert Timim kezd ráérezni az M16-os-sal való "locsolásra" 
