soha nem akartam annyira lekésni egy buszt, mint tegnap este.
Páromnál voltam, az utolsó busz tőlük 20:30-kor indul tőlük Szegedre. este 7 körül még kitaláltuk, hogy menjünk át a nagyszüleihez, mert rég voltunk, meg egyébként is biztos várnak. menjünk. szomszéd település, autóval összvissz negyed óra. kiderült, tényleg vártak, mert 3 tepsi bukta le volt sütve (lekváros, diós, üres), úgyhogy nem fölöslegesen mentünk. 8 körül hazaindultunk, negyed 9-re otthon, majd szinte azonnal indulás a buszmegállóba, mert hogy nemsokára jön a busz.
a megálló a főúton van, és az utolsó kis mellékutcában tartottunk, miközben azt beszéltük, hogy mekkora lenne, ha elmenne az orrunk előtt a busz. "kénytelen" lennék itt aludni, mert nem tudnék sehogy se hazajutni. busz nincs több, Párom édesapja piacon van (paradicsomot termeszt a család, nagybanin volt eladni), a bátyja pedig van annyira szolidáris velünk, hogy úgyse vinne haza, más meg nem tud vezetni 
és ebben a pillanatban: fehér, Tisza Volán feliratos, 14,5 méteres, 3 tengelyes Ikarus E94 balról jobbra el 
ezt a pillanatot akkor én Isten létének egyértelmű bizonyítékaként könyveltem el.
a biztonság kedvéért tovább ballagtunk a buszmegálló felé, és a sarokra érve láttuk, hogy a busz még mindig ott áll a megállóban, párszáz méterrel előttünk. megálltunk, vártunk. 5 perc elteltével a busz még mindig a megállóban.... Menj már!
ez rám vár. nem tud róla, de rám vár. odasétáltunk, Párom kapott egy búcsúpuszit, és fölszálltam. a vezér azonnal zárta az ajtókat és indultunk.
ezt a pillanatot Isten humora létezésének egyértelmű bizonyítékaként könyveltem el.
cinikus humora van.
a szülei kicsit kiakadtak, de nem volt különösebb probléma 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
