Ma 3 éve, hogy kimondtuk, hogy akkor mostantól hivatalosan is járunk
Egész délelőtt ezen rágódtam, mígnem angol órán arra jutottam, hogy nem tudom mi a szerelem, de ez biztosan az, és én szeretem Őt.
Délután 4 körül volt a nagy pillanat. A buszmegállóban voltunk, várta a negyed 5-ös buszt, amivel hazament, én meg kikísértem, akkorra ez szokásommá vált.
Útközben vissza a koleszba, úgy éreztem, hogy betöltődött egy űr a lelkemben, ami pont Neki volt fenntartva.
Másnap pedig annyira új volt a helyzet, hogy nem tudtam, hogy menjek oda hozzá, adjak-e puszit, vagy most mi legyen? Azért azóta belerázódtam a dologba...
Egymáshoz csiszolódunk. Ő pont olyan lökött mint én. Szeretem, hogy mellette lehet hülyének lenni, nem kell "viselkedni", meg komolykodni. Vele minden percben jól érzem magam.

Életem legboldogabb 3 éve. Remélem még sokszor 3, ilyen boldog évünk lesz együtt