jóga, de nem otthon.

"Mindig is első szerettem volna lenni!" - II. János Pál pápa

Fejben dől el minden. Egy fejmumus jót tenne neked.

"Én eddig a hipomániára gyanakodtam."

Ez hipochonder tünet pedig.
Ha valami lelki sérülésed van valami miatt, azon felül kell kerekedni, ha pedig feszültség a hiba, akkor vezesd le valami sporttal amiben fontos a koncentráció/figyelem.
Ahhoz pedig, hogy ki tudd fejezni magad olvass sokat. Rengeteget!!
Regényeket amik érdekesek. Mark Twain, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Leslie L. Lawrence. Nekem 15-16 éves koromig nem volt gépem, 17 éves koromig net, és nem is baj.
Nagyon sok könyvet letudtam már, és választékos vagyok, meg tudok az lenni ha akarok.

when the sun shines, we'll shine together

Lelki sérülés, talán az, hogy sosem volt mellettem az apám. A szüleim elváltak Néha, azért jó lett volna ha velem van. Akár csak kimenni focizni vagy csak beszélgetni.
A könyvekről: Leslie L. Lawrence a kedvenc írom. Rengeteg könyvet olvastam tőle. Most kezdtem bele a "Piramis gyermekei 2." részébe.

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.

Háth figyelj, attól amit mondok nem lesz jobb, de igaz. Van rosszabb is.
Van akinek egy szülője sincs és árvaházban nő fel. Volt egy remek és okos barátom, a szülei meghaltak, a testvére nem fogadta magához, nagyon tehetséges volt idegen nyelvekből, most az Isten se tudja hol van, tán' az érettségije sincs meg, lopott cuccokból/drogból egészíti ki az anyagi forrásait. Szerettem azt a srácot, de elkallódott. És ez csak egy történet, van aki a szülők hiánya miatt a halálba menekül.
Nah és, hogy nehogy azt hidd a levegőből beszélek, az én apám sem él, 2008-ban halt meg (a szalagtűzőm előtt 1 héttel), de előtte se volt a legjobb a viszonyuk édesanyámmal, az én gyerekkorom is problémás volt.
Most egyedül élünk édesanyámmal, közel hozzánk a mamám, a testvérem a barátnőjével, havonta 1-2 találkozónk van, az is rövid. Háth neki is külön élete van, nem lehet mit tenni.
Van egy barátnőm, lassan 2,5 fél éve, de az apát nem pótolhatja semmi. Se keresztapa, se testvér, SENKI. Nekem perpill igazából példaképem sincs. Egy apának rengeteg feladata lenne pedig.
Itt vagyok 21 évesen, dolgozom, magam is majd' gyerek vagyok, de felnőtt életet élek, és sokszor sok. Csak arra tudok gondolni, hogy javarészt úgy éljek, hogy büszke lehessen rám.
Te koncentrálj arra, hogy édesanyád büszke lehessen Rád, hogy idővel Te gondoskodhass róla, és arra, hogy jól meglegyetek a csajoddal! Szóval az állapotot, hogy tkp. nincs apád megváltoztatni nem tudod, csak elfogadni. Plusz adjon ez az egész ahhoz tanítást, hogy te úgy válassz párt és feleséget, hogy majdan ez a gyerekeddel ne történhessen meg.

Ui.: Én a régebbi könyveit is nagyon javasolnám! (90-98-ig)

[ Szerkesztve ]

when the sun shines, we'll shine together

Szabad közbeszólnom? "Van rosszabb is" - igen, másnak, de ez a bejegyzés íróját, vagy aki éppen gondban van, nem vigasztalja. Annyi helyen olvasom, hogy "másnak így-úgy-amúgy, de mégis rosszabb." De könyörgöm, az miért ránk tartozik, ha nem mi vagyunk azok?! Nem önző parasztnak akarok tűnni, de ez bizonyára másban is felmerült. Saját problémára nem gyógyír.

Joci93: Kezdődő depresszió. Így indult, ma már egész mélyre süllyedtem.

[ Szerkesztve ]

Ez a túlizgulás rám is jellemző.

Ha anno az angoltanár megkért, hogy olvassuk fel a házinkat, már elkezdett verni a szívem.
Ahogy haladtunk a sorban, és láttam, hogy én jövök, egyre jobban...
Pedig semmi okom nem volt rá, ugyanis angolból szinte csak ötöseim voltak, és szeretem is nagyon.

Az érettségimet meg sem említem...

Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

Fogadd őszinte részvétem. És köszönöm az őszinteségedet. Személyesen nem ismerlek, de azt gondolom, hogy Te is egy olyan ember lehetsz, amilyenből a mai Világban nincs sok. (Őszinteség, szülő iránti tisztelet)
Igen, lehetne rosszabb... megpróbálok úgy élni, hogy anya büszke legyen rám. Köszönöm a segítségedet.

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.

De... vigasztal részben. Nem tudom, hogy mi lenne velem, ha valakit még elveszítenék. Végre ráébredtem arra, hogy nem csak én vagyok a Világon. Az édesanyám annyi mindenben segített, én meg alig beszélek vele nap, mint nap...

A Hipománia is egyfajta depresszió. Mondhatni kezdetleges.

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.

Pontosan így van velem is. Amikor felelek a suliban, a szívem majd kiugrik a helyéről. Előrehozott érettséginél remegő lábakkal mentem be, azt hittem, hogy ott fog elvinni a szívinfarktus...

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.