Hol is kezdjem? Épp ma regisztráltam erre az oldalra, és egy kedves barátom kérésére, még írok is, ez valóban csoda. Tulajdonképpen nem történt ebben az évben semmi jó, és most megfordul a fejemben a kérdés: akkor mit is írjak ide? Jót nem tudok, rosszat nem akarok. Mesélhetnék az életről, de azt már annyian megtették előttem. Nem rég egy ismeretlen ismerős megjegyezte: sínen van az életem. Erre akkor is, most is azt felelném: ha ráteszem, tényleg ott lesz.
Bizonyos szempontból nézve valóban minden remekül alakul az életemben, nemsokára vége az utolsó félévemnek, télre talán összejön a diploma, a nyelvvizsga, tán-tán még a jogosítvány is, és ha tényleg kényeztetni kíván az élet, munkát is találok. Utána már csak egy lépés a saját lakás, ház, hídalja, vagy akármi csak saját legyen. Az idősb emberkék ezt a jelenséget hívják fészek elhagyásnak. Más erre annyit mondott, van jövőm.
Szerintem mindenkinek van jövője. Nem hiszem, hogy mindenkinek ugyanazt jelenti a siker, a boldogság, a harmónia. Minden nézőpont kérdése, hál isten. Innentől kezdve csak be kell magyaráznom magamnak, hogy az említett jövő örömmel tölt el, és minden szép lesz, csak várjam ki.
Másik érdekesnek szánt gondolat, miszerint a jelenben kell élni. Ez igaz lehet, mert a múltban élés kifejezetten kedvezőtlen hatásokkal járhat, az álmodozás egy szint után ugyancsak. Tehát a jelen. A jelen mindig az a pillanat, amivel elégedetlenek vagyunk. Most esik az eső, most süt a nap, most túl hideg van, vagy túl meleg. Most túl fáradtak vagyunk, idegesek, kedvetlenek, túl sok a munkánk, bár manapság az ellenkezője jellemző. Meg kéne tanulni elfogadni, azt ami van, és tenni érte, hogy a holnap jobb legyen. Talán ez a legnehezebb feladat. És még az is lehet, hogy imádunk elégedetlenkedni, hisz a panaszról mindig lehet fecsegni, egy nap százszor is elsírhatjuk a bajainkat. Vajon miről beszélgetnénk, ha tilos lenne panaszkodni?
De kanyarodjunk vissza a jelenre, melyben így vagy úgy, de élünk. Azt hiszem, a jelenben, a múltban és a jövőben egyetlen dolog, ami mindig nagyon fontos: a barátság. Mert ha akad csak egy, egyetlen egy igaz barát, akkor mindent túl lehet élni. Még a jelent is. Hálával tartozom a sorsnak, az életnek, a szerencsémnek, hogy több fantasztikus baráttal is megajándékozott. Velük lesz szebb a jelen.
Úgy érzem teljesítettem a kívánságot, és írtam néhány röpke gondolatot, talán picit mást, mint mások, és talán személyesebbet, mint szoktam. Mindenkinek további szép napot.