Emlékszem nem is olyan régen nagyon sokat tudtam a számítógép előtt ülni és játszani. Többnyire erőszakos játékokkal rongáltam az elmémet, mint a Soldier of Fortune, Alone in the Dark sorozat, Postal, Half-Life, GTA sorozat... Ettől függetlenül világunkhoz mérten normális ember lettem. Dolgozok, nem bántok senkit, türelmes vagyok és nem lesem annak lehetőségét, hogy ártsak másoknak. Hétköznapi vagyok, semmi extra, szürke kisegér. Tehát a játékok nem rontottak el. Amúgy a kockulás mellett jutott idő sulira, és naponta futottam 1-2 órát, ez a mai napig nem változott.

Ha jól emlékszem, még 20-22 éves koromban is függő voltam. Akkori párommal vállalkozásba fogtunk, jól ment, lelkesek voltunk, de ha volt egy kis idő az üzlet mellett, éppen nem volt vásárló vagy intéznivaló, játszottam (mára már üzletek és köszönik jól vannak, nem úgy, mint mi ). Azóta eltelt 4 év, és nem tudom, hogyan tudtam órákat tölteni a gép előtt mindenféle gépeket és figurákat irányítva. Ma is játszok, néha, keveset. A World of Goo tudott lekötni, a STALKER, a Left4Dead és a Machinarium. Az elsővel és az utolsóval majdnem minden nap játszottam fél vagy egy órát úgy 6-7 napon keresztül, a többit néha elindítottam 1-1 órára. Tehát ha tetszik is valamelyik, nem tudok órákat tölteni vele. Középiskolában ugyan csak egyszer, de előfordult, hogy lógtam és hazamentem a Soldier of Fortune-nal hülyülni. Ezt a függőséget mintha egy pillanat alatt elvágták volna. Nem is bánom, bár nem érzem, hogy emiatt az életemben bármiféle hátrányom lenne.

Jelenlegi munkahelyemen órákat tudok a gép előtt ülni egy kapcsolási rajzot böngészve, vagy programot írva. Nem is változott akkor sokminden, csak nem otthon csinálom. Ugyanúgy élvezem a probléma megoldását, és még fizetnek is érte! Ma legyőztem a fő-fő gonoszt 6 órás kockulást követően, a tesztgép már helyesen írja be a szériaszámot és a teszt adatait az EEPROM-ba. Hurrá, meghalt G-man! Hátradőltem, mély levegő, és végiggondoltam az ide vezető útat. Ugye, szinte ugyanaz, mintha játszanék.

Otthon ráérős időmben, és ha kedvem is van (mivel levelezőn még villanymérnökire járok, hogy szép sárga villanyosokat tervezhessek) példákat oldok meg a digitjegyzetből vagy éppen a villanytankönyvek valamelyikéből, továbbá ma előszedtem a méréstechnikát is. Ez is perverz, de legalább a jövőre tekintve lesz haszna. Ez ugyanolyan, mint amikor valaki keresztrejtvényt fejt.

A lényeg, hogy örökké a PC rabja maradok, nincs menekvés. Ami biztos: nem voltak különösebb hatással rám a játékkal töltött napok, gondolom azért, mert nem vagyok befolyásolható alkat. Azonban sok a gyenge, megvezethető ember és engem valóban érdekelne, hogy sok agresszív, véres film/játék után módosulhat-e valakinek a személyisége annyira, hogy pisztolyt fog és pl vaktában neki áll lövöldözni. Én a GTA-t néha csak elindítom, elgázolok és lelövök, felrobbantok egy rakat embert és kikapcsolom. Az életben eszembe sem jutna hasonlót tenni, autót/motort vezetve még az úttesten mászó csigákat is kikerülöm.

Összefoglalva: Esetemben nincs következmény. Akkor most letámasztom a hűséges pajszerszámot az ágy mellé és alvás.

Amiket kimondottan szerettem és meg is tartottam: Grim Fandango, HL sorozat, korai NFS-ek és Tomb Raider-ek, Unreal-ek, GTA sorozat, Hitman sorozat, STALKER sorozat, LeftDead, World of Goo, Machinarium. Vélhetően sok kimaradt, most ezek ugrottak be.