A mai 3 poszt közül a legfájóbb. Újabban nem tetszenek a saját képeim, az ok igen egyszerű: átlagosak, unalmasak, rosszul szerkesztettek, néha életlenek, semmi értelmeset nem tartalmaznak.
Egyszer már volt ilyen, akkor egy Sony F717-et nyúztam. Aztán vettem egy Panasonic FZ18-at, jó kis gép volt, de valahogy nem Ő volt AZ. Később egy őszi napon lófrálva a Media Marktban (ahol a rendes ember megnézi, megtapogatja a kiszemelt eszközt, hogy aztán otthonról megrendelhesse) megláttam: Sony DSLR-A300x, rendkívül olcsón, a mai napig nem láttam annyiért. Jó fogás, elfogadható kereső, remekül elhelyezett gombok, forgatható kijelző, 2 obi, a márkát is szeretem, tehát kézenfogtam és hazavittem. 1 év tömör gyönyör, volt ihlet. Most ott kuksol a polcon, néz rám, mintha pislogna, de semmi. Néha megfogom és témát keresek, erőltetem a dolgot, de nincs eredménye. Ja, a gépet -szintén barátnőm nevezte el- III. Lajosnak hívják. 
Ilyen mélypontokat minden területen sikerül nagy magabiztossággal elérnem, de azok pár napig tartanak. Előfordul, hogy a munkahelyen nincs egy értelmes gondolatom -inkább ott ne legyen mint máshol-, úgy motorozok mint egy robogós, aki nem tud mit kezdeni a 260 kilós böszmével... de ezek elmúlnak. Másnap világot váltok meg munkám során, Rossi meg árokba löki és leköpi a motorját, mikor elmegyek mellette. 
De ennek nem akar vége lenni. Talán változtatnom kéne lakhelyet, munkahelyet. Járt vagy jár valaki hasonló cipőben?
