×××× Az eredeti személyes bejegyzés Vakegérkétől származik, a címe 187/118/122. Ez annak csak egy átirata, az eredeti elolvasása nélkül nincs értelme! ××××
Évente lenne kötelező a munkahelyi alkalmassági vizsgálat. Júniusban volt nyolc éve, hogy a gumigyár hasznos dolgozója vagyok, és harminckét éve, hogy felvettek oda, mégis csak harmadszorra voltam az üzemorvosnál tegnapelőtt.
Első alkalom. 2002, június.
- Csókolom, itt szeretnék dolgozni, ide küldött egy hölgy, valami főnök, itt a papír.
Ja, hogy olvasni is kell szemvizsgálat ügyileg? Már mehettem is haza megtanulni olvasni. Mentem, visszatérvén, bár még kicsit szótagolva, de olvastam.
Kartonra bevezetve: "félanalfabéta". Ezért küldtek haza?
Alkoholszint kicsit magas, úgy 0,8. Na ja, benne van egy-két kisfröccs, a gumiabroncsoktól való beteges félelmem leküzdése végett. Alkalmas, sipirc melózni!
Köszönöm szépen.
Második alkalom. 2006, valamikor tavasszal.
- Csókolom, ide kergetett Rozika, hogy bizonyítsam alkalmasságom.
Olvasni már nem kellett, hiszen a kartonomon szerepelt a "félanalfabéta" megjegyzés. Éljen, egyébként sem tudtam volna elolvasni a táblát a jelenlegi tudásommal. Melózni elég (Ki, be, fel, le), spéci dolgokra kevés (A.A. Milne: Micimackó). Arra viszont nincs elég eszem, hogy végre kijárjam az általános iskolát. Doktornő a mellkasomhoz nyomja a fonendoszkópot, majd a hátamhoz, és bíztat, hogy sóhajtsak. Na még egyet... még egyet. Sóhajtok, van miért, és az okát csak én tudom.
Szondáztatás. Alkoholszint 1,6 akármennyi.
- Mi van magával, még mindig függő?
- Nem, csak van elég bajom, különben is leszarom.
Megúsztam, a főorvos asszony bekarikázta az "Alkalmas" feliratot.
Harmadik alkalom. 2010, szeptember 14-e.
Szeretett főnöknőm előző nap kezembe nyomott papírjával irány az üzemorvos. Lejtmenetben irány a rendelő. Jé, tiszta gaz minden, az ajtó meg zárva. Ekkor jöttem rá, hogy fogalmam sincs mit csinálok és merre tartok. Irány a porta, majd a rendészek megmondják. Megmondták. Menj csak fel, és ha koppansz, célhoz értél.
Hegymenet, öt-tíz méter, meg is van.
- Csókolom, már megint Rozika... itt a papír.
Főorvos asszony kérdezi, hogy mikor voltam utoljára, nem tudom. Az asszisztensnő tudta. Kétszemélyes kollektív felháborodás, részemről széttárt karok, óbégatás.
- És hol az alsónadrágja?
- Most vettem le, láthatta, itt van az ingzsebemben.
Alkoholszint mérés. Szép digitális buzernyák, mégis utálom. 3,5 fölött mért. Nem tudom elhinni, már a földön kéne fetrengenem ilyen értéktől.
Kérésre újra belefújok, ahogy előbb. Most se kevesebb, de nyomassunk egy harmadikat. Megvan a végeredmény.
Hát nem kaptam alkalmasságot.
A főorvos asszony elküldött elvonóra, hogy állítsanak már le. Feltétele annak, hogy bár jól érzem magam, dolgozhassak, élhessek tovább.
Nem kamu ez az "élhessek" dolog. Ha végleg alkalmatlannak bizonyulok, kirúgnak. Nincs meló, ebben a korban nem kellek már sehova. Segély? Az még a lakásom rezsijére sem elég, nemhogy a piára.
Szóval mehetek elvonóra. Nem tudom, hogy az hol van, és meddig tart. Meg kellett kérdeznem, mert idejét nem tudom, hogy mikor voltam utoljára ott.
Mi a franc lesz velem?
Én csak nyugodtan szeretnék inni.
