Egy lány és egy informatikus hétköznapi (?) története, avagy: az élet írta mesék vége nem mindig eof.

****(The DJ írása alapján, tőle előre is elnézést kérek :( )****

Szereplők: egy informatikus és egy lány
Napjaink.

1. szakasz: A mérhetetlen boldogság. Helyszín: Az informatikus lakása, hálószoba, felismerhetetlen, de fekvésre alkalmas bútor.

Lány: - Annyira jó itt veled. Sosem voltam még ilyen boldog. Nem akarok elmenni innen. Szoríts magadhoz még erősebben és mondd újra, hogy Szeretsz. Sosem tudnék betelni vele, bármit is jelent a goto 10 amit utána szoktál mondani!
Fiú: - Szeretlek 10, szeretlek 20, goto 10! És hidd el nem is foglak elengedni soha. Ezt most megígérhetem. Örökké melletted leszek. Veled akarom letölteni minden egyes torrentemet ebben az életben. Mióta ismerlek, úgy érzem megtaláltam a másik RAID kötetem. Bújj ide.
Lány: - De ki kellene mennem a mosdóba.
Fiú: - Te is ugyanazt a trackert használod, mint én? Nem ijedsz meg, ha azt mondom, hogy veled akarom letölteni életem hátralévő torrentjeit? Úgy érzem révbe értem. Az állandó keresés véget ért, mert indexeltelek. Megígérem neked, hogy örökké cachelni foglak.
Lány: - Ha bárki más mondta volna korábban biztosan megijedtem volna, de most leginkább halálra rémültem.

2. szakasz: A kételkedés. Helyszín: Kis utca a Lehel téren, nem messze a BIX-től.

Lány: - Este elmegyek a csajokkal egy kicsit kikapcsolódni, ugye nem baj?
Fiú: - Úgy érted, shutdownolni? Persze, hogy nem, akkor addig én is írok majd valami programot C#-ben. Na és mit fogtok csinálni?
Lány: - Hát valószínű beülünk valahova, jönnek páran a volt osztálytársak közül is, megiszunk valamit, beszélgetünk, utána talán félholtra verünk néhány ártatlan járókelőt ahogy rég, de még nem tudom.
Fiú: - Volt osztálytársak? Ugye az a srác nem lesz ott, aki mindig ledosolta a torrent seed szerveremet? Apropó srácok, kik lesznek még ott? Én még csak IRC-ről ismerem őket, elmehetnék, úgysincs scheduled taskom estére és a többiek is a kollégiumi szobájukban ülnek egész nap mattrészegen, úgyhogy szabad vagyok. Na, mit szólsz?
Lány: - Jajj szívem, ez most főleg ilyen csajos este, meg tudod megbeszéltük, hogy kell néha egy kis kikapcsolódás külön-külön is mindkettőnknek. Ne aggódj nem lesz baj. Ott lesz a P3t1 meg néhány barátja, és ha akar, dosoljon csak nyugodtan, engem nem érdekel.
Fiú: - De engem igen! Ő csak ne dosoljon, legutóbb is lefagyasztotta a CISCO switchemet. És a többi script kiddie? Féltem a root passomat… Had menjek el veled! Ugyanúgy bulizhatsz a csajokkal, csak legalább ezek script kiddie-k nem fogják belőled kiszedni a jelszót.
Lány: - Nem! Ne félts már ennyire. Tudok magamra vigyázni. Vagy nem bízol bennem? És ha script kiddie-k, akkor mi van? Tudom, hogy kezeljem őket.
Fiú: - Várj már meg, na. Ne siess, beszéljük meg. Féltelek persze, de csak mert Szeretlek 10, szeretlek 20, goto 10! És jó lenne, ha elmehetnék veled. Végtére is egy RAID tömb vagyunk…
Lány: - Na szia, majd hívlak ha hazaértem és nem leszek túl fáradt.
Fiú: - Inkább IRC-re gyere...

3. szakasz: A békülés. Helyszín: Fiú lakása, szoba, eredeti célját tekintve ismeretlen, de ülésre éppen alkalmas bútor.

Lány: - Nagy semmi volt a tegnap este. A csajok fele el sem jött, a fiúk pedig hamar kiütötték magukat. Nem nagyon tudtam senkivel beszélgetni, unalmas volt és kiábrándító. Pedig olyan jól elterveztük és annyira beleéltem magam, erre tessék.
Fiú: - Ahan.
Lány: - Most mi a baj? Még mindig a tegnapi miatt duzzogsz? Látod, itt vagyok, élek, nem történt semmi bajom és semmi más sem történt. Szó szerint semmi. Tudom, hogy csak óvni akarsz, de ennyire nem kell. Szeretlek te kis buta, ne légy már morcos. Itt vagyok veled, na nézz már rám.
Fiú: - Mért nem tudok én haragudni rád? Talán mert túlságosan Szeretlek 10, szeretlek 20, goto 10. Na jó, beismerem, talán kicsit túlreagáltam, de akkor sem szeretem, ha script kiddie-k társaságában vagy nélkülem, főleg olyanokéban, akikről tudom, hogy dosolják a torrent seed szerveremet.
Lány: - Jajj te. Tudod, hogy csak te létezel számomra és ez így is marad, míg világ a világ. Felesleges aggódnod emiatt, mert ha a szőke herceg jönne értem fehér lovon, akkor is hazaküldeném, mert nekem már van egy hercegem. Még ha néha kicsit furcsa is.
Fiú: - WTF?

4. szakasz: A titok. Helyszín: Lány lakása. Lépcsősor a bejárati ajtó előtt.

Lány: - Hát te? Ha tudtam volna, hogy ma is jössz, akkor itthon hagyom a kulcsot a lábtörlő alatt és be tudtál volna menni a konnektorhoz, nem kellett volna itt netezned a lépcsőn csökkentett fényerővel.
Fiú: - Nálam hagytad a telefonod. Tegnap. Éppen updateltem volna a firmware-jét, amikor kaptál egy üzenetet.
Lány: - Oké, köszi, hogy áthoztad, de gyerünk már be, mert megfagyok!
Fiú: - Nem, még nem. Azt akarom, hogy olvasd fel az sms-t.
Lány: - Micsoda? Miért? Te elolvastad?? Azért ez már túlzás, nem gondolod?
Fiú: - Azért olvasd csak fel nekem. Gyerünk…
Lány: - „Szia, csak azt akarom, hogy nagyon jó volt a…”
Fiú: - Gyerünk, folytasd, hallani akarom! Tovább!
Lány: - Nem, én ezt nem akarom, úgyis olvastad, akkor meg minek?
Fiú: - Mert hallani szeretném, érted? Folytasd, addig nem megyek el innen, míg végig nem olvasod.
Lány: - „Szia, csak azt akarom, hogy nagyon jó volt veled szombat éjjel, megérte lelépni abból az unalmas társaságból, remélem máskor is feljössz, meg egyébként is… itt maradt valamid, ami nélkül elég hideg lehetett hazafelé ez az őszi éjszaka. És köszönöm, hogy segítettél seedelni a linux disztrót, amit a haverokkal összedobtunk. P3t1„ Figyelj, ez nem az, aminek gondolod, csak…
Fiú: - Nincs csak, ez épp elég konkrét, megadtad neki a root jelszavam, nincs is több kérdésem. Tessék itt a telefonod, menj be, mert megfázol. Szia.
Lány: - Kérlek ne, ne hagyj így itt, megmagyarázom, nem volt semmi, tényleg, higgy nekem…Szeretlek.
Fiú: - Legalább annyira, mint kiadni a nooboknak a root jelszavamat, mi? Na jó, én megyek. Szia…

5. szakasz: A szakítás. Helyszín: Fiú lakása, pizzásdoboz raktár, eredeti célját tekintve valószínűleg konyha.

Fiú: - Örülök, hogy eljöttél, gondolom tudod mit szeretnék mondani, ne is nagyon húzzuk tovább, nem akarom megnehezíteni egyikünk dolgát se, ne tegyük még ennél is fájdalmasabbá ezt az egészet. És kérlek, ne magyarázkodj itt nekem, ennél kiábrándítóbb dolog nincs is.
Lány: - Én nem tudom mit mondjak. Szeretlek, ezt úgyis tudod. Az csak…megtörtént. Sokat ittunk, táncoltunk és tudtam a jelszavadat…
Fiú: - Nem, nem akarom hallani, hagyd abba! Így is úgy érzem, majd kiszakad a szívem, nem akarom, hogy még meg is forgasd benne a tőrt. Megtetted, ezzel egy időben pedig eldőlt, hogy mi lesz kettőnkkel. Ha ennyit jelentett neked a szerverem biztonsága, akkor itt nincs miről beszélni többet. Bár nem tudom fogok-e még bízni valakiben valaha. Én tényleg azt hittem te vagy az. Én tényleg azt hittem, hogy te vagy a RAID1 tömböm másik drive-ja. Erre tessék. Azt mondod, furcsa vagyok, azt mondod, eltúlzom és mégis minden egyes félelmem igaz volt. Mit várhatnék ezután? Hogy bízhatnám rád a root jelszavamat?
Lány: - Én…sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Az elmúlt napokban csak kettőnkre gondoltam és nem akarom, hogy vége legyen, nem bírnám elviselni. Kérlek, adj még egy esélyt. Minden igaz volt. Tényleg veled akarok lenni.
Fiú: - Gyere ide. Közelebb. Még közelebb. Hunyd le a szemed. Most pedig csókolj meg. Igen, jól hallottad. Ez volt az első csókunk. Ezek a könnycseppek itt a szememben pedig kettőnk adatfolyamának csomagjai. Lassacskán mind a padlóra hull. Packet loss…
Lány: - Sosem akartam, hogy így legyen. Remélem, tudod. Emlékezz majd néha rám…

6. szakasz: 2 év múlva, véletlen pingelés. Helyszín: Park.

Lány: - Szia! Te vagy az? Te jó ég!
Fiú: - Hűha, szia. De rég nem láttalak, ez új laptop a kezedben. Milyen proci van benne?
Lány: - Éppen errefelé volt dolgom, de köszi, új laptop. Fél éve együtt élek valakivel, új munkahelyem van, nincs sok szabadidőm, de legalább jobban keresek, mint az előző cégnél. Na és veled mi a helyzet? Csak itt ücsörögsz egyedül? Vársz valakit?
Fiú: - Nem, nem várok senkire, egyszerűen csak nincs net ma délelőtt az albérletben. Én még mindig ugyanott dolgozom, szeretem azt a helyet. Még mindig nem fizet jól, de legalább sok pizzát eszünk.
Lány: - Mindig mondtam, hogy hagyd ott, ki tudja, mi lenne, ha kiléptél volna, lehet, hogy már valami világhírű...hagyjuk. Na és a nőkkel hogy állsz? Van valakid?
Fiú: - Nincs, jó ez így egyedül.
Lány: - Na és mióta nincs? Ó bocsi, semmi közöm hozzá és egyébként is minek faggatlak itt, amúgy is rohanok, de örülök, hogy láttalak, tényleg jó volt újra látni téged.
Fiú: - Én is örülök, hogy összefutottunk, további sok sikert a munkádhoz. Ja és egyébként a kérdésedre a válasz: két éve, öt hónapja, négy napja, huszonkét órája és tizenhat perce. UNIX timestamp: date - 1020568560

7. szakasz: A váratlan telefonhívás. Éjjel, három hónappal a parkban történt találkozás után.

Fiú: - Igen, tessék!
Lány: - Szia…te vagy az? Én…én nem tudtam kit hívjak, nem akarlak zavarni, csak beszélnem kell valakivel és az ujjaim automatikusan a te számod pötyögték be.
Fiú: - Éppen kernelt fordítottam, de semmi gond, én a pizzéria számát szoktam reflexből hívni. Mesélj, ugye nem a laptoppal történt valami?
Lány: - Nem tudom, kihez fordulhatnék. Végignéztem az eddigi életem és úgy éreztem csak benned bíztam igazán valaha is. Fogalmam sincs, mit tegyek, romokban minden. A barátom lelépett, itt ülök egy bútorok nélküli üres lakásban egyedül és azt kérdezem magamtól hol rontottam el? A munkahelyemet otthagytam, nincs állásom, nincs pénzem, nincs életem. Nyelem a könnyeimet, és annyira hülyén érzem magam most.
Fiú: - Te jó ég. Nagyon sajnálom, nem is tudom, mit mondhatnék. Hidd el, minden rendbe jön hamarosan. Tudom. Én is átestem már ezen és bármilyen nehéz is menni kell tovább. Fel kell állni, lementeni az adatokat, választani egy szimpatikus disztrót... Erős lány vagy, tudom, hogy menni fog.
Lány: - Ööö...köszönöm. Te mindig annyira jó voltál hozzám. Az utóbbi időben újra meg újra csak az jár a fejemben, hogy miért hagytalak elmenni, hogy miért engedtelek el… Ha visszapörgethetném az időt, minden más lenne. Nem akarlak megijeszteni, de azt hiszem én még mindig…Szeretlek… Csak nemrég eszméltem rá, hogy mit is mondtál utoljára, mikor összefutottunk a parkban. Két éve. Két éve voltál egyedül. Nem volt senkid mióta szakítottunk. Istenem, te tényleg komolyan gondoltad. Megígérted, hogy nekem adod a szíved egy életen át és ezt be is tartod. Csodállak. Életem legbutább lépése volt elhagyni téged és bár nem kérhetem, hogy bocsáss meg, mégis minden porcikám erre vágyik. Tudom, hogy semmi jogom most az éjszaka közepén egyszer csak felhívni téged és ilyeneket mondani, de meg kellett tennem. Kérlek, mondd, hogy van esély…
Fiú: - Hát nekem…

Hirtelen a háttérből egy álmos férfihang hallatszik: - Na, kivel beszélsz ennyit? Gyere már! Mindjárt lefordul a kernel...