...egyéni, különleges és erőteljes zongoratechnikája miatt fiatalabb korában minden zongorát tönkretett...
Lisztről azt állították, hogy napi 10–12 órát gyakorolta a skálákat, trillákat, arpeggiókat, javítandó technikáját és kitartását. Ezeket a zongoratechnikákat gyakorta felhasználta műveiben, amely rendkívüli technikai nehézséget okoz előadóinak (erre jó példa a Transzcendens etűdök ötödik darabja, a Feux follets (Lidércfény)). Liszt ezekben saját magát és tökéletes ujjtechnikáját állította különböző kihívások elé. [link]
Liszt útikocsija
Liszt nagyon sokat utazott, ami nagyon fárasztó volt, főként, hogy legtöbbször éjszaka kelt útra. Az akkori közlekedési eszközök a postakocsi és a „diligence” kényelmetlenek és lassúak voltak, így Liszt építtetett magának egy saját útikocsit. Ez a kocsi egyben lakókocsi is volt, több ember is elfért benne, és még egy zongora is helyet kapott. A zongoraművész a lakókocsijában tudott gyakorolni, komponálni, enni és aludni is. Ramann a következőket írta a kocsiról: „Oroszországból offenbachi útikocsijával érkezett, mely újdonságnak számított, és amelyből kettő volt neki… Ezeket a kocsikat nagyon megcsodálták. Minden luxussal, minden elképesztő kényelemmel felszerelve nappal szalonként, étkezőként szolgáltak, éjjel pedig hálószobaként.” [link]
Zongoraest
A zongoraest (piano recital) kifejezést Liszt használta először 1840. június 9-én Londonban, bár a kifejezést neki Frederick Beale kiadótulajdonos javasolta. Liszt előtt senki nem adott önálló zongorakoncertet, a zongorajáték mindig valamilyen zenekarhoz vagy dalhoz kapcsolódott. Liszt volt, aki a zongorát a mai státusába emelte, aki bizonyította, hogy a zongora önmagában elegendő egy koncert megtartásához.
Liszt szólóestjeivel keresztülutazta Európát, az Uráltól Írországig. Gyakran játszott akár háromezer ember előtt is. Ő volt az első zongoraművész, aki fejből játszotta végig a teljes műsorprogramot, és az első volt, aki a zongorát derékszögben helyezte el a pódiumon, a fedelével nyitva, hogy a hangok szétszóródhassanak a teremben. [link]
"Hogy milyen példátlan vonzerőt gyakorolt Liszt a nőkre, gyakran borzongva láttam. És ez öregségére sem hagyott alább... Lovagiassága volt az egyik tulajdonsága, ami a női nemet hozzá vonzotta – s egyben bizonyíték volt nemes jellemére... Sajnos túl gyakran láttam, hogy zaklatták a nők, az ember azt gondolhatta volna, felcserélődtek a szerepek." [link]
