Korábban már említettem, hogy talán az enyém lesz a Nagypapám '67-es Zastavája. Azóta naívan boldog tulajdonosa vagyok. Sok munka akad rajta, rengeteg. Aztán lehet, hogy az első hosszabb utam bacsis kollégához vezet majd, ha ő is szeretné. Úgy tervezem, hogy kb. egy év múlva szakmailag kicsit megjárathatjuk Füle határában.
Itt a kicsike:
Ma még ponyva alatt várja, hogy csipkerózsa álmából felébresszem. Tavasszal indul a projekt. Jó, hogy a Nagypapi rajta hagyta az alumínium tetőcsomagtartót, így a hosszú évek alatt nem rozsdált lyukasra a teteje.
A kezelőszervek:
Az erőforrás:
Természetesen vízhűtéses és előrefelé nyílnak az ajtajai. Kicsi ugyan, de nem játékszer. 
Fény strandkorlátkék - korrekt felnikkel - Szkopjéból:
