Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva,
bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos
határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet
lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a
kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön-
örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból?
A mélységes, komoly szeretet.
Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg
természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.

Vincent van Gogh levele bátyjához, 1880. július

Így kezdődik Agassi írása. Két hónapja várok rá, ma nyithattam ki.
532 oldal az önismeretről, a depresszióról és a túlélésről.