Kemény Dénes még életében a miskolci sportuszoda névadója lett. Nem kis dolog ez.
Az uszoda bejáratának a jobb oldalán egy táblára a következő sorokat írták:
“Kemény Dénes a csapatjáték szimbóluma, ezért nem csak névadóként, példaképként is szükségük van rá a miskolciaknak.”
...és mindannyiunknak.
“Ki tudja, milyen oknál fogva, a csapatom mindig a ragasztó szerepét töltötte be. Összeragasztotta azokat a szétszakadt kapcsolatokat, amiket a politikai ellentétek okoztak. Egyszer sem éreztem, hogy amikor nekünk szurkolt volna valaki, akkor szó lett volna politikáról. A csapatomat mindig pártkötődés nélkül biztatták, erre büszke vagyok. Talán ez okozhatta, hogy engem választottak” - mondta a megnyitón.
(...)
“Nem, nem, ilyenre számítani nem lehet. A harmadik olimpiai arany után, az eddig elért eredményeket látva, azért elgondolkodtam rajta, hogy egyszer talán rólam is elneveznek valamit, ahogy Komjádi Béláról, aki ott van a márványfalon. A mostani pólóban, ebben a párbajvízilabdában, ahol már nem körmérkőzés van, mint korábban, hanem egyenes kiesés, elég nagy eredmény, hogy háromszor sikerült ismételnünk az olimpián. Arra gondoltam, hogy a dédunokám úgy megy be egyszer valamelyik uszodába, hogy rólam nevezték el. Arra azonban, hogy én úgy jövök ide, hogy kint lesz a nevem, na arra nem számíthattam. Nagy büszkeség. Meg is borotválkoztam, mert mégis hogy néz az ki, beletenyerelek a betonba, és borostás vagyok a képeken.”
Forrás: itt.
Eastman oldala
