Tűzkerék: Lángszívű lány

A Lángszívű lány Rád is csak egyszer vár:
Nem szeret jól, és csak néha-néha szól.
Kedvesen nevet, hogyha valamit nem ért:
De őszintébb Hozzád, mint aki rég Veled él!

Áll kinn a napon, s a haját fújja a szél:
A Lángszívű lány boldogabb ma bárkinél.
Kedvesen nevet, hogyha valamit nem ért:
De őszintébb Hozzád, mint aki rég Veled él!

A Lángszívű lány senkitől semmit se kér:
Bárkire nevet, mert a szürkeségtől fél.
Csillog a szeme, hogyha valamit megért:
És őszintébb Hozzád, mint aki rég Veled él!

Nem vagyok író és nem vagyok költő. Nem bánok jól a szavakkal sem leírva és - a mögöttem álló évek tanúsága szerint – a nyelvemre sem éppen akkor és azok jönnek amelyek könnyebbé teszik az életem. Talán azért mert a szív és a száj közti utak közül a legrövidebbet választják.

Szív.

Elme.

Egó.

Mit tehet a szív, ha olyan forrón csókol a lány mint még azelőtt senki? Mit tehet az elme, ha nemet kiált? Mit tehet az egó ha dobozban érzi magát?

Önismeret.

Önszeretet.

Tükör.

Ne tartsatok tükröt elém, mert tudom, hogy milyen vagyok! Tudom, hogy jó vagyok és tudom, hogy rossz vagyok. Tudom, és ha megbántalak, százszor bánom. Bánom, mert szeretlek! Úgy mint mindenki mást. Nem jobban. Tiéd a testem és tiéd a lelkem. Tiéd az utolsó falat kenyerem. Ha úgy akarod, tiéd az utolsó pillantásom. De hagyd, hogy szálljak, repüljek mint a sas fent az égen! Mert csak ott a magasban, egyedül vagyok boldog.

Beléptünk a tükörterembe és egy pillanatra láttam a jövőt. Kinyílt egy ajtó, de a múltba vitt. A múltba amit már rég elfeledtem. Elfeledtem, mert el akartam felejteni. Elfeledtem, hogy nem vagyok szebb és jobb nálad. Nem bírálhatlak, mert Te vagy én, és én Te vagyok.

A Lángszívű lány szeme barna. A szíve forró és perzselő. A mosolya maga az élet. Ha durcás, nincs nála szebb a világon. Hívtam és jött. ...és hozta Ő is a keresztem. A türelem, az elfogadás és a feltétlen szeretet keresztjét. Most sem vettem a vállamra mint már annyiszor nem. Ellöktem magamtól. Ő a földre zuhant és sírt. Próbálok most messzire repülni, de a kő szívem lehúz.