A novemberi mézadagom gesztenyemézből fedezem. Ha csak annyit írok, hogy fantasztikus az íze az bizony kevés.
A történet röviden:
A Lehel piac közelében dolgozom épp'. Minden nap a Lehelen vásárolok és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy egy új világ nyílt meg előttem. Eddig nem voltam "piacrajáró", de amikor az ember szembesül azzal, hogy tényleg MINDEN kapható és minden több helyen is, - egy kis utánnajárással - "megversenyeztethetőek" a kereskedők.
Van egy mézesbolt a földszinten a liftnél. Egy hűvös őszeleji reggelen odaléptem a különleges hangulatú kis saroküzlet pultjához.
- Csókolomakezét, akácmézet szeretnék.
- Miért? - jött a válasz. Elég régen ejtettek már zavarba, úgyhogy nem is emlékeztem vissza, milyen az amikor elveszítem a fonalat.
- Aaakkor vegyes virágmézet!
- Miért?
OK, ennek már a fele sem tréfa! 
- Miért, milyen mézet tetszik ajánlani? Melyikkel vészelem át ezt a náthás időszakot?
- Bármelyikkel. ...jött a határozott - és egyben újabb "kelepcébe" csaló - válasz. 
Nekem a gesztenyeméz a kedvencem.
- OK, feladom! Milyen méz kapható önöknél? (Itt már mind a ketten mosolyogtunk.)
- Pl. a gesztenye és a selyemfűméz is nagyon finom.
Miután kis ostya lapokon az összes kapható mézet végigkóstoltam az ár / íz arány miatt az 500g-os selyemfűmézet választottam ami nagyon - nagyon finom!!!
De november elejére erősödött bennem a kíváncsiság és gesztenyemézet hoztam haza közel 1000 HUF / 500g-ért és nem bántam meg! Sűrű, karakteres, férfias méz! Egy kiskanállal elég egy nagy bögre teába.
...azt, hogy december elejétől milyen fajta édesíti a napjaim, még nem tudom. A másik mézesnéni is - ahogy meghallotta, hogy nem nála vásároltam - beszállt a versenybe...
