2012-04-05

Tegnap ünnepeltük Gary Moore 60. születésnapját a Petőfi Csarnokban. S bár az ír gitárlegenda ezen a napon már nem lehetett közöttünk, mégis ünnepeltünk. Őt és a BLUESt amit ránk hagyott, amit a szívével együtt felénk nyújtott. Boldogan gyűltünk össze és ki a muzsikájával, ki főhajtással, ki tapssal emlékezett rá, tisztelgett neki.

Külön öröm volt számomra Gary öccse, Cliff Moore játékát megismerni. Hatalmas showman, lazább, nyitottabb, rockosabb stílussal, Stratocasterrel a nyakában. Teljesen másképp' használja a gitárt mint Gary. Szimpatikus, hogy a saját útját járja, saját sikereit kovácsolja.

Henrik Freischlader aki bűvölte a Les Pault az emlékesten, nem is kicsit. Ő az új kedvencem energikus, harapós, gyors futamaival. Sokszor fáraszt már a "sportgitározás", de az öblös hangú Gibsonon sosem.

Ők ketten ragadtak magukkal, de a többi fellépő is nagyon jó volt - magyar és külföldi zenészek is színre léptek. Ékesszólóbb kritikusok írásait biztosan felleli majd az érdeklődő, ha kicsit keresgél.

Nagyszerű este volt, jó barátokkal, nagyszerű zenészekkel, mély érzésekkel.

Köszönet a szervezőknek, köszönet Csillag Zolinak!

2013. 04. 03-án újratöltve!