...és világméretű gálaműsorok magyar közvetítései és az augusztus 20-i tüzijátékok alatt:
A kommentátoroknak csendben hallgatni az előadók produkcióit.
Egyáltalán miért kell megmagyarázni olyan képeket, dalokat, amelyek túlmutatnak nemzeteken, nyelveken és elsősorban a fantáziát mozgatják meg és érzések, érzelmek kiváltására szolgálnak. 
Folytatódik tehát a B. Tóth-i örökség a magyar televíziózásban is. Nem számít, hogy százak-ezrek dolgoztak azon, hogy minden hang, minden fény "takkra" a helyén legyen. Egy dal születésénél minimum 5-10 ember keményen dolgozik azon, hogy az az első és utolsó hang közé keretbe foglalva érzéseket, gondolatokat, eszméket közvetítsen.
Túlgondolom? Lehet.
Életemben először a budapesti Queen koncertfilm akasztott ki. Brian May melózik ezerrel, hogy a "kis" magyar közönség megízlelje a Brit Rockot, de a rendezőnek (itt a videón 3:39-től) mások az elképzelései.
Vajon miért ékelte be Zsombolyay János egy gitárlegenda szólójába a városnézés képeit? 
Miért rondít bele az egyik művész a másik munkájába?
