Megint álmodtam az éjjel; lelkem pillekönnyű szárnyakon szállt.
Amit a reggel tört széjjel, kegyetlen pillanat mi valósággá vált.
Végre úgy kéne élni. Te is érzed, hogy az a tűz én vagyok.
Együtt fogunk elégni de belőled egy apró szikrát meghagyok.
Csak így volna jó... veled álmodni ébren...
Aki téged néz, az nem biztos, hogy lát,
Kinek szíve vak, nem juthat oda át.
És ha itt állsz majd, mindenre készen,
Gyere velem álmodni ébren!
Egy út van, ami előre visz, az összes többi zsákutcába fut.
Célba ér, kiben megvan hit. Rátalál, ha szeretni tud.
Csak így volna jó... veled álmodni ébren...
Aki téged néz, az nem biztos, hogy lát,
Kinek szíve vak, nem juthat oda át.
És ha itt állsz majd, mindenre készen,
Gyere velem álmodni ébren!
Csak így volna jó... veled álmodni ébren...
Aki téged néz, az nem biztos, hogy lát,
Kinek szíve vak, nem juthat oda át.
És ha itt állsz majd, mindenre készen,
Gyere velem álmodni ébren!
Aki téged néz, az nem biztos, hogy lát,
Kinek szíve vak, nem juthat oda át.
Amikor ott állsz majd, mindenre készen…
Gyere velem álmodni ébren!
Eastman oldala
