- Szereted?
- Igen! - feleltem határozottan.
- Akkor miért nem veszed el? - kérdezte az imám a Bartók Béla úti mecsetben, ahova a kíváncsiságtól vezérelve betértünk.
- Ha szeretnétek, most összeadlak benneteket.
- ...és mit kell tennünk?
- Kimondod, hogy Allah az egy és igaz isten, Te is kimondod és utána összeadlak benneteket.
Egymásra néztünk. A lány fekete szemeiben tűz lobogott miközben kacagott.
- Fussunk neki!
- ...na, az lenne szép, ha most hozzád mennék! - mondta.
Haza kell még estig érnie, valaki várja.

Most, közel egy évvel később egy nagy kockás pléden ülünk az erdő közepén. Magas fák lombjai fésülik a lenyugvó nap sugarait.
Ő ül, fejem az ölében. Ujjaival gyengéden a hajamba túr. Egész nap erre a pillanatra vártam.

- Már a hangodtól átjár a vér!
- Bolond vagy! - nevetett.
- Minden reggel a hangodra szeretnék ébredni! Majd keresek valami díjcsomagot, felhívsz minden reggel?
Édes mosoly a válasz.

...

- Boldog vagy? - kérdezem.
- Igen.
- Rendes veled?
- Rendes.
- Szépen szól hozzád?
- Néha helyre kell tennem, de lényegében... ...igen.

...

- Én nem találok hozzád hasonlót! ...aki ilyen finoman és érzéssel érint meg. Aki így szól hozzám. Aki látja merre tartok. Emlékszem arra a pillanatra mikor az enyém voltál. Láttam a tekintetedben, éreztem az illatodon. Igazi hülye vagyok, hogy elengedtelek!

"King for a day, fool for a lifetime."

A kezét fogva kísértem a villamosig.
- Ne félj, nem azért néz mindenki, mert tilosban jársz! Azért, mert szép vagy!
Szép vagy!