Este 10-ig dolgoztam mint minden nap. Lehel tér - Deák - Déli, metróval a napi rutin szerint.

22:26 Deák tér.

BKV ellenőrök hálója a mozgólépcső alján. Jó nagy darabok. ...ki széltében, ki hosszában. Hallottam már spanyol túristát rendőrért sikítani, mert a "hosszabb" beszélgetett vele. Internesönelben persze.
Nem is ez most a lényeg. Fáradt voltam. ...nagyon. Nyúltam a fényképesért a táska felé, de tényleg fáradt voltam. A lépcső aljáig nem került elő. "...mindegy! Fáradt vagyok." Négy tekintet mered szemből rám két irányból. A már jól bevált fésű alakzat.
"Jó estét!" -mondom üres kézzel, félmosollyal.
"Köszönöm!"
"Köszönöm!"
"Köszönöm!"
"Köszönöm!" ...jön a napjában ezerszer ismételt szócska egymás után.
...igazán nincs mit. - gondoltam.
A végére már fáradtak ők is.