Vannak olyan emberek, akik olykor zokon veszik azt ha megsértik a privát szférájukat. Főleg így szombat este.
Megértem, ha kell a pénz: nincs mese, talpalni kell. Viszont vannak olyan egyének, akik szeretik eldönteni kinek adják a pénzüket. (főleg mikor és hogyan)
Természetesen nem fogok átfutni semmilyen paksamétát arról hogy kinek megy a pénz. Szívtelen fráter vagyok igaz?, márpedig az "adomány" az én egyéni döntésem.
Persze gondolom önnek, és a kétbites agyának a "NEM" szó egyet jelent a szívtelen/fukar/bunkó kifejezéssel. De ha ön erre visszakontráz: "Még 200 Forintot sem?", hozzáteszem arrogánsan. Akkor mit vár? Kedves szavakat?
A legnagyobb probléma nem az, hogy én elküldöm önt a rákos Petikéjével a pics@ba, és a pokolra kerülök. Hanem az, hogy egy gyengébb/érzőbb embert, szinte érzelmileg zsarolja. Ezzel álmatlan éjszakát okozva, ne adj isten így pénzt kicsikarva a másik embertárstól, mikor saját magának is szüksége lenne rá.
Visszatérve: Az adomány egyéni "döntés", nem pedig jó és rossz közti választóvonal. Ne packázzon, sem az én, sem pedig pedig más ember önérzetével/bűntudatával. Nagy a város, sok az ajtó, ha visszautasítást kap, elég egy "viszontlátás".