Betonkalickába születni, élni és meghalni.
Születésemre és az azt követő pár évre nem emlékszem tisztán, ami megmaradt, hogy akkor is mint azóta mindig egy 3*4mes betonkalitkában vagyok minden nap, minden órában. Kivéve télen amikor mégkissebb helyre vagyok összezsúfolva. Az is rossz, hogy télen nem történik semmi. A semmi alatt azt értsd, hogy naponta kétszer kapok ennivalót és ezen felül embert sem látok.
Egy örömöm lenne ha néha úgy félrendesen legalább futkározhatnák pár métert de 4m még a lendülethez sem elég:
Tigris vagyok a Pécsi állatkertben.
ui: Természetesen a méter Tigris méter és nem emberi, a gyakorlatban egy 5*7mes betonozott alappal rendelkező vaskalickában élek és csak azt nem értem, hogy ha nem kínozni akarnak akkor miért nem visznek vissza oda ahol megszülettem vagy adnak kölcsön vagy örökbe oda egy olyan állatkertnek ahol legalább minimálisan elmondhatnám magamrol azt, hogy élek.
ui2: Egy kép rólam, legjobbakat kívánom nektek: TiGrIs!
