Unalmas februári délután a kertvárosban. Mivel szarok a szomszédaimra, nincs tévém, az újságot meg max. üvegfelületek tisztítására használom, semmi input. A szaftos pletykák és hírek annyira elkerülnek, hogy ha 5 percnél tovább szól a rádió ingerült leszek, és viszketni kezd a tumorom, amit egy 14 éves koromban elszenvedett lázas torokgyulladáskor otthon fekve szereztem az Eszmeralda sorozat nézése közben. Április volt. Hogy miért fontos ez a dátum?

Nos, '97 április 14-én a kezembe vettem anyám egyik Vogue magazinját, hogy fokozzam a lázat, hátha hamarabb lemegy, és akkor megpillantottam egy hirdetést. Egy hányadék hosszú hajú, beesett arcú pasi kifestve egy táskát reklámozott. Az jutott eszembe, hogy baszki, mennyi lehet egy ilyen kurva újságba egy oldal hirdetés, és hogy egy ilyen förmedvény táska hogyan fedezheti a költségét. Hihetetlen.
Az aljára az volt írva, hogy Louis Vuitton.

2004 október. Dolgoztam egyet, és hát, a megbízó, egy bájos 50es, szájmenéses, fizetésképtelen hölgy volt az ügyfél. Ez utóbbi persze a munka elvégzése után derült ki, és, bár ő kac-kac, meg haha, meg kérek-e még sütit, én kevésbé voltam lelkes. Felpattan, kinyit egy szekrényt, és mondja, hogy válasszak valamit onnan. Egy vagon márkás cucc. Húha, gondoltam, én utálom ha valami nagy betűkkel rám van írva, lehet nem kéne ezt erőltetni, nos, jé, van itt egy jó kis zöldesbarna táska, van belőle bézs is, jó kis strapásnak láccik, nos, ez jó lesz. Az nem jó, mert azt a lánya hozta Párizsból.
Megegyezünk, és még egy karkötőt is kapok anyámnak, aki nagyon örül neki mikor másnap odaadom.

2005 március. Edinburg, Skócia.
Sikerül belekeverednem a skót felső 10000(inkább 300, mert össz fél millás a város) közé. Egy pohár bor annyi mint anyám havi fizetése, és mindenki olyan ostoba, hogy az már fáj. ''Oh, from Hungary? Is it exotic?''
Wazze, az. Gondoltam magamban, hogy kirakom a Blahán levő pálmafák közé, vagy mégjobb, Újpest Városkapu, hogy onnan találjon haza, amikor kortyol egyet, ''By the way, nice bag'' kacsint és elmegy.
Mii? Az én kis lestrapált csereberélt fullkoszos férfi sportridim? Nee.
Megfordítom, ránézek, az van ráírva, hogy Louis Vuitton. ''De ismerős''-gondolom, azzal anyám következő évi fizetését is megiszom, és hazahúzok.