Ha nyár - akkor vakáció. S ha szabadság, akkor az ember szeretne kikapcsolódni, pihenni és feltöltődni. A természet szerelmeseinek ajánlanám figyelmébe Szatmár megye (Románia) két legmagasabb meghódításra váró hegycsúcsát. A természeti kincsekben és turisztikai lehetőségekben bővelkedő vidék, még csak most „bontogatja szárnyait”.

“Nosza, lendítsd meg magad olyan
légy, mint a csikó s hajrá! fel,
fel a hegyekbe, mind magasabbra!
Csak addig élsz, míg bátorít barangoló
kedved, míg izmaid bírják az iramot egyre
felfelébb; megállás nélkül menni, menni,
csavarogni, hogy élj teli tűzzel, s lásd
a vidám világot…”(Berda József Vándorének)

Szatmárnémetitől alig 65 kilométerre Avasújváros szomszédságában található Lunaforrás. Az ötszáz hektáron fekvő nyílt terület igazi gyöngyszem. Hegyektől és domboktól ölelve – levegője magas ionkoncentrációt tartalmaz, ami ajánlott az asztmás – illetve légúti megbetegedések kezelésére; ásvány és forrásvizei a bikszádi gyógyvízhez hasonlóan hidrogén karbont tartalmaznak, ami az emésztést és a cukorbetegséget jótékonyan befolyásolja. Nem beszélve bányászati területéről és a sífelvonóról, mely a megye legnagyobb turisztikai projektjének része. Ennek köszönhető, hogy a főúti letérőtől a sífelvonóig kitűnő és karbantartott az út, biztonságos a közlekedés. Elhaladva Luna falú házai mellett, mindkét oldalban megfigyelhető a kialakulóban lévő turista csalogató szálláshelyek. Az útelágazásnál jobb irányba haladunk tovább, a Boda Osanu Pisztrángos felé. A jelenleg is bővítés alatt álló vendéglő nagyon megnyerő és remekül illeszkedik a táj hangulatához, mivel pontosan a patak partján helyezkedik el.

Érdemes a gépjárműveket itt leparkolni és gyalogosan indulni tovább a célforgalomnak, fakitermelésnek fenntartott úton, hogy elérjünk a Mike csúcshoz.Széles völgyből, pázsitos legelőről indulunk. Mellettünk a patak, másik oldalon lassan közeledik az erdő.

Könnyű sétának ígérkezett a terep, a szintkülönbséget, emelkedést alig lehetett érzékelni. Amint újra egy mezőgazdasági területre érkezünk, megfigyelhettük, hogy mennyi ösvény szabdalja a vidéket. Találhatunk rali – terepautó tesztelésre alkalmas kapaszkodókat. Motorkerékpár vagy kerékpár által koptatott ösvényeket, de a helyes irányt mégis maga a hegycsúcs mutatta, mely tökéletes piramis alakjával magaslott előttünk.

Már a hegy lábánál magas fák állnak őrségben. Kapaszkodó bozót és szederbokrok mindenütt. Érdemes oldalról megközelíteni, mert a meredeken ívelő egyenes út, jelen esetben – járhatatlan. Ahogy haladunk egyre magasabbra, a kilátás is úgy szélesedik. Felemelkedünk a dombok öleléséből és megpillantjuk a környező csúcsokat, illetve a sziklás orommal ránk köszönő Kis Kövest.

A lombhullató erdő jól elrejti kincseit. Csak a hajladozó fák, riadt madarak, illetve dolgos méhek hangjait hallani. Lépcsőzetes növényvilága meglepetés szerűen változatos. Ott, hol még elvétve sem találkoztunk fenyővel, egy teljes fenyő lugas tűnik fel, a legkisebb - alig pár centis apróságtól - egész a két méteres magasságig.

A hegy peremén haladva tökéletes panoráma nyílik a környező településekre. Az 1013 méter magas Mike csúcs barátságos pihenőt is nyújt a megfáradt látogatónak mielőtt kegyetlen arcát mutatná a csúcshoz vezető utolsó pár száz méteres kaptatóval. Aki pedig a másik oldalba tervezte a leereszkedést, készüljön fel a négykézláb araszolgatás, illetve a fenéken csúszás lehetőségeire. Az Erdélyi Kárpát Egyesület minden év februárjában megszervezi a Mike –túrát Avasfelsőfalu – Luna-falu – Nagy-Tálna völgye – Brada völgye – Mike csúcs – Büdössár völgye – Vámfalu útvonalon, kb. 21 kilométeres körben.

Ha az útelágazásnál tovább haladunk előre és rábízzuk magunkat az enyhén kanyargós útra, hamarosan elérkezünk egy újabb jobb oldali fordulóhoz. Már messziről látni a remetelakot és a templomot. Felfrissülés testnek és léleknek egyaránt. Tovább haladva a szerpentinen megérkezünk a sífelvonóhoz. Hó ágyuk bevetésre készen, a sífelvonó is menetre kész, már csak a téli szezonra vár a kipróbálása.

Miután megjártuk a Kakastaréjt és a Rozsály tetőt, első hangzásra nem tűnt nagy kihívásnak a sífelvonótól kb. 4 km-re lévő Kis Köves csúcs, a maga 1201 méter magasságával.
A gyalogtúrát négy szakaszra tudnám bontani. Az első: kis erdei séta, apró emelkedéssel, persze csak száraz időben, mert ha előző nap esett az eső (mint jelen esetben), akkor inkább sárcsúszda. Ez a rész nem túl látványos, inkább monotonnak tűnhet, bár a szamóca vadászat jól eltereli a figyelmet.
A második szakasz már meredek emelkedőkben gazdag. Az út itt már kövesebb és több helyen is van lehetőség rövidítésre meredek kapaszkodók árán. Az ösvények és elágazások azt a hitet ébresztik, hogy hamarabb eljuthatunk a célhoz, ám a küzdelmet nem lehet elbagatellizálni. Áfonyabokrok csábítanak minden oldalból.
A harmadik részt a természet varázs-trükkjének nevezném. Mert amikor azt gondolná az ember, hogy az emelkedő végén már ott a cél, kiderül, hogy még van pár ehhez hasonló emelkedő hátra. Így jutunk el a pihenőig, ami egy széles pereme a Kis Köves hegycsúcsnak, itt található a természetvédelmi terület. Jó lehetőséget ad sátorozásra, piknikre, vagy arra, ha csak ki szeretnéd magad fújni a meredek kaptatók után.

Az utolsó szakasz az igazi köves rész. Nemcsak kopár és meredek, de megfelelő felszerelés nélkül minden kődarabot akupunktúrás talpmasszázsnak érezhetünk. A már messziről látható kőoszlopok, különleges formájú vulkáni kőzetek,(Szfinxek) függőleges tartóbástyát képeznek a csúcs mellett.

Tiszta időben páratlan látvány tárul elénk a Kis köves tetejéről. Minden irányból a végtelen erdőtenger hullámzása és látható a kányaházi illetve a felsőfernezelyi tó; a Cigány csúcs, az Rozsály tető, a Kakastaréj, Mike csúcs, Nagy hegy, Cibles, Gutin, Fenyér hegy, még a Kecskekő is .Ez a csodálatos látvány képes elfeledtetni az út minden fáradalmát és viszontagságát.

Lunaforrás az utóbbi egy évben egyik kedvenc kirándulóhelyünkké vált. Láttuk már ősszel arany – narancs és barna árnyalatban leterített avarszőnyegét; megcsodáltuk télen a mesébe illő érintetlen hótakarót, illetve gyönyörködtünk a tavaszi természet ébredésében. Minden alkalommal úgy néztünk fel a Kis Köves csupasz tetejére, mint valami trófeára. Bár az út nem volt könnyű, elégedett fáradtsággal mondhatjuk el, hogy ez is sikerült.

Két barangoló