Ma volt az utolsó órám a zeneiskolában, és lehet, hogy ez egy életre szól. A tanáromnak már nagyon elege van belőlem, nem szeretem a pepecselős munkát, sokkal jobban tetszenek a boogie, és jazz improvizációk. Egyszerűen elérte nálam, hogy ne megtanulni, tudni akarjam a zenét, hanem megérteni. Szomjazom rá, hogy értsem, és tudjam használni a jazzt, és ehhez megfelelő tanárt fogok keresni.

Amit nagyon bánok, hogy a gitároktatás is kimarad ily módon. Ma amikor bennt voltam, beszélgettünk, gitároztunk kicsit a tanárnővel, majd kikértem a véleményét. Szerinte jó úton haladok, és sokat fejlődtem idén. Nagyon remélem, hogy sikerül fönntartani a fejlődésemet, hiszen még mindig könnyebb a hátamra csapni, mint egy zongorát

Amit magamtól művelek zene terén, kívülről nézve merő dilettantizmusra enged következtetni. De majd most! Fogtam pár darabot, amit szeretnék hallás után kodifikálni, párat már megcsináltam, és úgy érzem, sokat tudok belőle tanulni. A mostani projektek között van pár Hugh Laurie féle blues szám leírása, és Jethro Tull feldolgozásának feldolgozása: Ezzel majd egyszer szeretnék fellépni, eszméletlenül ötletes kompozíció. Elektromos gitárra, enyhén torzítva lesz. Remélem sikerül majd egy szép felvételt is összehozni róla.

Egy korszakom ezzel lezárult, de érzem, hogy van feljebb, a világ csendje csak azt várja, hogy oda botor módon hangjegyeket szórjak. Nem is tudom, hogy zenélek utcán, ha egyszer jazz is menni fog Édes Istenem, mi várhat még rám! Gyere nyár, zene, munka, Balaton, nők, és ki tudja még mi... Várlak szeretettel!