A szerelemmel álmodtam. Az elsővel, az igazival, a naggyal, és romlatlannal. Csak álltunk egymás mellett, mondott valamit, amire én szokásohoz híven ellent akartam mondani - hiszen mindennapjaimban is küzdök ellene - mire hozzám lépett, átölelt, és megcsókolt. Lehet, hogy az álmok az emberi vágyak kivetülései, de ennyire álmodva még nem lepődtem meg.
Visszazökkenve az álom folyamába, összebújtunk, és feküdtünk a csillagos ég alatt szótlanul, egymás mellett - és kicsit egymáson. Messze állt ez a realitás talajától, de jól esett. Tudja az agyam, hogy motől érzem jól magam, kedves tőle (: