Elegem van a szüleimből. Nem akarok mindent, csak valamivel többet: összedőlne a világ, ha nem nekem kellene elsőként hazaindulnom valahonnan?
Ebből eredendően következik a hozzáállásom - persze a hosszas értelmetlen huzavona után - , hogy nem kérek a szabályaikból. Nem akarok már házimunkát sem végezni, nem akarok bódulattól mentesen, tisztán élni. Rossz akarok lenni. Rossz, rosszabb,és mégrosszabb. Rá akarom döbbenteni őket, hogy nem jó a módszerük. Rádöbbenteni, hogy a tilva neveléssel hazugságra kényszerítenek.
Adj erőt, hogy rossz lehessek! Adj erőt, hogy a világ elől messze menekülhessek!
Óvj a parainesisek tengerétől, és a négyszázkilencvenhetedik hegyibeszédemtől!
Ó, kérlek adj erőt, hogy rossz lehessek!
Tisztában vagyok vele, hogy helytelen magatartás, de már ez sem érdekel. A lejtőmön megindultam, és nem akarok megállni. Vonz, hogy lázadjak, és kitörjek béklyóimból. Élni akarok, mielőtt rámkopogtatna a halál.