Bevezető

Rengeteg oldalon olvasni külföldön a gitárhúrokról, rengeteg vélemény, ahány, annyi féle. Nem véletlenül, hiszen ahány zenész, annyi fül, mindenki más hangzásvilágot kedvel. Mielőtt belevágnék az első húrtesztembe, körvonalaznám az ízlésemet a klasszukis gitárok hangzásának terén.

Magamról, mint gitáros

Két éve játszom csak, ebből a második évemet töltöttem tanárnál. A klasszikus gitárok szele is csak ebben az évben csapott meg, de nevével ellentétben nem csak klasszikusok, komolyzenei művek előadására alkalmas a hangszer, kiváló latin, flamenco, és egyéb stílusokhoz is. Többek között ezért szerettem bele a nylonhúros gitárok hangjába. Játékom során többnyire flamenco stílusban játszom a hangszeremen, amihez a koppanós, éles magasak sokkal jobban passzolnak, mint a telt, vaskos mélyek. Sajnos klasszikus gitárok esetén szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy egy bizonyos árkategóriáig a gitárok "egyoldalúak". Ez annyit tesz, hogy vagy a mélyek aránytalanul erősek és teltek, vagy a magasak csilingelnek, vérszegény és tompa basszus mellett. A klasszikus gitárok ezen tulajdonságán különböző húrkészletekkel könnyen segíthetünk, előbb vagy utóbb mindenki megtalálja a hangszeréhez, és ízléséhez legjobban passzoló készletet. Mint már említettem, én a magasak híve vagyok, de nem veszem rossz néven, ha nem fogy el a gitár hangja, amikor a basszus húrokra kerül a sor.

Tesztkörnyezet

A teszthez egy Valencia CG180C típusú klasszikus gitárt használok. A hangszert szintén az ízlésemnek megfelelően választottam, a kivágott testek általában visszafogottabb mélyekkel, és kicsit halkabb hanggal rendelkeznek, cserébe szabaddá válnak a felső fekvések, ahol így lehet érdemben játszani.

A tesztalany

A tesztalany egy érdekes versenyző, ami egészen véletlenül került a kezem alá. Egy Ernie Ball - Ernesto Palla készletről van szó, mely több paraméterben eltér az eddig használt készleteimtől. A húr ball-end készlet, befűzéséhez nem kell diploma, nagyon gyorsan fel lehetett tenni. A színe arany-fekete, és ez kihat valamelyest a hangi tulajdonságaira is. A fekete húrok általában koppanósabb hangot adnak, kevésbé indul lágyan, mint az átlátszó húrok. A készletet felhúztam, mára valamelyest beállt, nemsokára fény derül rá, hogy milyenek a hangi tulajdonságai. Vizsgálom a mélyeket, a magasakat, és külön pontot hagyok a G-húrnak, hiszen az minden készlet gyengepontja.

Mélyek

A húrok felszíne nem olyan érdes, mint a D'addario készleteken, ennek megfelelően nem olyan fényes, érces a mély húrok hangja. A basszusok kerekek, szépen szólnak, nem túlságosan hivalkodó, nincs az a "mindenkinél hangosabb akarok lenni" utánérzés. Nagyon szépen lehet játszani a hangerővel, karakteres a hangjuk. Összességében a gyakori EJ45-ös D'addario szett mélyhúrjainál lágyabbak, az érces surrogás hiánya miatt kevésbé tűnik hangosnak. Az ujjak nem is csapnak rajta akkora zajt fekvésváltáskor.

Magasak

A magas húrok egyértelműen elnyerték a tetszésemet. Kissé testetlen a hangjuk, de ez a gitár kialakításából adódhat. A tesztfelvételen majd hallatszik, hogy átütő, és erős a tónusa, kifejezetten tetszik.

G-pont

Itt minden húrszettnél kicsit elszomorodom. Az élesen csilingelő H és a sodrott D közé itt sem sikerült tökéletes átmenetet biztosítani. Az a bizonyos harmadik húr itt sem lett tökéletes. Annyira nem rossz, mint az előzőleg próbált készletemen, amiről még nem írtam tesztet, viszont egy D'addario kompozit g-nek a nyomába sem ér.

Végszó, és tesztfelvételek...

A húrkészletet az Olasz és Társában vettem, Miskolcon, 2600 Ft-ért. Az előző készletem már le volt használva, már igencsak megérett a cserére. A húrok passzolnak a játékstílusomhoz, a végső próba viszont - hogy hogy bírják a nyári meleget, és a megterhelést, amiben részesítem őket - még csak most jön. Idáig egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem, már csak a könnyű felrakás miatt sem. Éljen a Ball end!

Felvételek:
- https://www.youtube.com/watch?v=ChBpPn_VHBw&feature=c4-overview&list=UUydIYmsa5oenDG_OtvKKMjg