Két kapun kétfelé
Árad az Értelem
Sodor a világa:
Érzem már: kell nekem!

Az egyik kapuból
Özönlik a zene,
Kedv, öröm és béke
Szalad felém vele.

Érzem örvényeit,
Szelíd susogását,
A Hangok törvényeit,
Múzsám suttogását.

A második kapu
Tejjel, mézzel hív
De közelebb érve
Gyanút fog a szív.

Kihallik a sok zaj,
Háborúk Hangja
Gépek zörejétől
Sötét az ég alja.

Kételyekkel telve,
Oly messzire futnék!
Árkon, bokron át
Szüntelen rohannék

Szaladok is, tüstént
Soha nem feledve:
Életem célja Nem
A vagyon szerelme

Kiölve lényemből
A temérdek rosszat
Különös lényemtől
Már meg nem foszthat

Éltem tengerén már
Nem tombol vihar
Nem rombol, pusztít többé
Semmi ami fanyar.

Utam nehézségit
Eztán bizton veszem,
Többé szellemileg
Soha nem éhezem.