Lassan nyolc éve lubickolok nap mint nap abban a kitágult és fantasztikus világban amit a zene hozott el az életembe, azonban gitárt "csak" pont 8 hónapja birtokolok, és úgy érzem, elértem azt a szintet mind felszerelésben, mind tudásban, hogy képes legyek megtanulni azt, ami tetszik, végül is ez a zene lényege. Még persze nem vagyok alkalmas rá hogy slash szólóit leutánozva taroljak le egy színpadot, de már kezdek hozzászokni.

2011.02.18

Már hetedik éve hogy zongorát tanulok, szuper, szuper, de mégis valami másra vágyom. Nem szeretnék váltani, csak kiegészíteni... Hmm, nézzünk csak szét a hangszerek között: Olyan kell amin aránylag könnyű játszani, de igazán jól csak kevesen tudnak. Ott a gitár jó lesz az, az egyik szempont különben is az, hogy olcsó legyen. És már úton is volt a kicsit kopottas, de igazi gitárhangot kiadó, gitárt gyártó cég terméke, ami alighanem egy gitár:

Ez a nylonhúros csoda lett az első gitárom. Nem kell tőle csodát várni, de nagyon meg voltam vele elégedve, azóta ez lett a " nem féltős" gitárom.

2011.04.14

Nagyon meg voltam vele elégedve, ennyi idő alatt elsajátítottam pár klasszikust, és az akkordjáték alapjait. A klasszikusok név szerint: Bach - Bourrée, Beethoven - Für Elise, és a Greensleeves. Nagyon andalító dallamok, ilyenkor kezdtem nézegetni a barré akkordokat, ami talán kicsit korai volt, de mivel elég nagy kezeim vannak, könnyen hozzászoktam. Első és máig kedvenc számom a barré gyakorlására [link]

. Kezdtem kacsintgati a szólók felé is, de sajnos a 14. érintő felett nem bírtam ezen a gitáron játszani. Na meg milyen szuper lenne már egy fémhúros ^^)... Nem is kellett sok, pár eszement cserémbe azért beletellett a dolog. Ment át a kezemen még olyan jornada is, amit Bacsis cserélt le nemrég. Majd meglett. Posta hozta, íztésesen becsomagolva:

Ezen az első napokban kényelmetlen volt a játék, főleg a fémhúrok miatt, de a barrézás a fogólap kisebb mivolta révén egyszerűbbé vált. A hangja csengő volt és selymes. Nagyon szép volt amikor magasat kellett kihozni belőle.

Kicsivel később gondoltam egy nagyot, és beszereztem egy mikrofont, amit gondosan applikáltam a gitárra. Összedugtam (laptop és effekt szoftver), és nekiálltam játszani. Egy borzalom volt. Össze vissza gerjedt, ha meg a torzítást ráadtam, elviselhetetlen volt. Eldöntöttem högy kell egy elektromos...

Mivel anyagilag nem nagyon voltam eleresztve, ezért maradt a használt hangszer, abból is az olcsóbbik fajta. A kombóval mázlim volt, egyik kedves ismerősöm adott egy 15w teljesítményű "macskariogatót". A gitárok közül a les paul kópiákkal szemeztem, két okból:
- Tetszik a formája nagyon
- Jók a technikai megoldások benne (fix húrláb ugye, és szerintem a paulokon ezerszer jobb nyújtásokat csinálni.)

Azonban ez lett belőle:

Ez a mostani elektromos gitárom. Hát, kábel hiányában egy 3 átalakítós szörnnyel kell játszani, ami gyakran szétcsúszik, és a noname erőlködővel icipicit fura a hangja, ez már jó arra hogy szokjam az elektromost, és a kötelező állandó tompítást.

Abban reménykedem, hogy ha idővel egyre jobban játszom, (kicsit más a módszerem egy dal megtanulásánál, de erről majd egy másik bejegyzésben...) talán beszállnak a szüleim a bizniszbe, illetve ha jövő nyáron (most töltöm a 16. az februárban) sikerül valami jó melóhelyet kifogni, akkor beszerezhetem az álomhangszert, egy Epiphone Les Pault: