Búcsúzik az égről vöröslő korongja,
Véget ért mára a hosszú, nehéz munka.
Nyitott ablakon szűrődik be a hangod
Múzsám, kitől a szív oly gyönyörűt alkot.
Hallgatom suttogását, városom neszét,
Kishíján faternak is elvette az eszét.
De hála az égnek, ő már hazatévedt,
Rajtam a sor, hogy kiálljam, mit elém tesz.
Ahány zug, annyi csend, ahány év, annyi trend:
Szeretett otthonom, nem bánhatsz így velem!
És tovább hallgatom bágyatag énekét...
Szirén, vagy más földi jó? Nem értem, de szép...