Jó régen írtam ide, de pótolnám, hogy mi volt az elmúlt időszakban a kisvárosi pc-boltban.
Úgy 3 hete bejött egy vevő elem után érdeklődni. Nekünk nem volt (valami ritka elemről volt szó), elemes nem tudott intézni (mivel egy gyártó forgalmazza csak, és azok nem ők), így telefonáltam egyet, hogy egy más jellegű boltba van-e. Eligazítottam, hogy merre menjen, mire hivatkozzon. Majd távozás előtt az alábbi párbeszéd zajlott le:
-Nem is tudtam, hogy árultok D-vitamint. Mennyibe kerül?
-Ne haragudjon, de mit is kérdezett?
-D-vitamint menniyért adod? (közben mutat a polcra).
-Uram, ne haragudjon, de azok nyomtatóba patronok...
Utolsó írásom óta lezajlott a farsang is (tényleg jó rég írtam). Bejön az ügyfél, elmagyarázza, hogy mit szeretne: a gyerkőcök bizonyos termékcsoportnak fog beöltözni, és egy adott márka logóját betűnként ki kéne nyomtatnom külön-külön A4-es lapra szabásmintának. Letöltöttem a logót, szétszedtem betűkre, kinyomtattam, és mindenki boldog volt. Aztán másnap jöttek ketten ugyanezzel a kéréssel. Harmadik nap bejön egy ügyfél, de látszik rajta, hogy kissé ideges, meg zavarban van. Gyorsan maga mögé engedi az utána bejövő ügyfeleket, aztán mikor egyedül volt belekezd a monológjába: lenne neki egy nagyon különleges kérése, de ő annyira szégyelli magát, meg olyan zavarban van, mert tiszta égő, meg ne röhögjem már ki, de az lenne a helyzet, hogy az iskolában elég érdekes farsangi jelmezt találtak ki. Megkérdi, hogy biztos nem fogom-e kiröhögni. Mondom neki semmi probléma, ő a negyedik ügyfél, aki ezzel jön, melyik márkát kellene, és hogy kinyomtatni. Közben jól elröhögtünk az egészen.
Bejön az ügyfél, leb@××÷a (szó szerint kell elképzelni) a pultra az ezer éves kazettás autós fejegységet az asztalra, mutogat a csatlakozójára (nem ISO csatlakozó, hanem valami specifikus), majd az alábbi beszélgetés zajlik le:
-Agyjál adaptert hozzá (így natúrba, köszönés, és egyéb sallangok nélkül).
-Heló, sajnos nincs.
-Hádemé?
-Ez egy számítástechnikai bolt, nem autóhifi szaküzlet.
-Ja jóvan, persze, értem, világos. És fejegységetek USB-s milyen van?
-Nem tartunk fejegységet.
-Hádemé?
-Mint azt az előbb elmondtam, ez egy számítástechnikai bolt, és nem autóhifi szaküzlet.
Fekapja a fejegységet, és kimegy (köszönés, és bármi nélkül).
Egyik este zártam, a táblát megfordítottam, viszont az ajtót elfelejtettem bezárni (nem szokásom, sajnos tapasztalat, hogy az emberek nem olvasnak, csak mennek, és értetlenkednek utána, hogy mért nem szolgálom őket ki, ha úgyis bent vagyok). Bejön az ügyfél, és közli velem, hogy elfelejtettem nyitáskor megfordítani a táblát, az áll ott, hogy zárva (és ezzel a lendülettel megfordítja).
Beáll a boltajtóba közvetlen egy méregdrága terepjáró (merthogy a parkolótól kb. 15 métert sétálni kellene), bejön az ügyfél.
-Ezt fénymásold le egy példányban (köszönés, és minden felesleges szó nélkül).
Lefényelem neki az egy oldalt, egy példányban. Ez mindösszesen 10 forintba kerül.
-Valamiben tudok még segíteni?
-Nem.
-10 forint lesz.
És eljön a pillanat, lerak egy húszezrest.
-Ne haragudj, nincs kisebb, vagy apród nem lenne? Vagy 10 forintod?
-Nincs, és nem is lesz!
A megtisztelő hangnemre elővettem a legszebb fapofám, elvettem a pénzt, UV, és elkezdtem a szokásost: húszezret kaptam, tizenkilencezer-kilencszázkilencven a visszajáró... És elkezdtem visszaadni. Látja, hogy mit csinálok, kijött a szeme mint a csigának, majd odaszól:
-Há várjál már, megnézem a kocsiba, hogy van-e apró!
-Ne haragudj, de már beütöttem, és elkezdtem visszaadni, már késő.
-Há de ne add már olyan apróba.
-Sajnálom, de nekem sincs nagyobb.
És kedvesen, mosolyogva visszaadtam neki, majd - szó szerint - két marék pénzzel (a legnagyobb címlet ezres volt, de csak kettő darab) és a fénymásolattal beült a kocsiba, és elment.
Egyik péntek este zárás után úgy 45 perccel épp indulnék, riasztok, zárom az ajtót, megfordulok ügyfél.
-Zárva vagy?
-Igen, úgy háromnyegyed órája bezártam.
-Ó, nekem fénymásolni kellene tételeket pár darabot.
-Mikorra kellene, és hány darabot saccra?
-Most azonnal, és úgy 500 darab.