Esküszöm, így volt.

Nem tudom milyen perverzió, vagy genyóság lehet ez, de egyszerűen jó nézni a rendőrök munkáját. Látni, hogy a társadalom által tökéletes embernek tartott vagy inkább elvárt emberek hogyan zúzzák porrá az ország tekintélyét.

Mire gondolok?

Mostani sztori. Szeged, napjainkban. Adott nekünk egy Somogyi utca, ez most marginális, a lényeg, hogy nemrég felújították, az utca viszonylag forgalmas, ámazonban szombat, vasárnap és ünnepnap csak az utca egyik felében lehet közlekedni, a másik része sétálóutcának van kinevezve, ez azt jelenti, hogy minkét irányból behajtani tilos kivéve kerékpár busz célforgalom nagy fekete autó. Nem az a történet célja, hogy azon vitatkozzunk, hogy hogy szúrták el a kialakítását ott ahol, meg hogy miért nincs sorompó vagy valami, ésatöbbi, hanem az alábbi:

Sorompó nem lévén a szabályokat úgy tartatják be, hogy a lezárt időintervallumban néha-néha rendőrök állnak a lezárt szakasz elé, aki átmegy, büntit kap. Ez eddig tiszta sor, kell feltölteni az államkasszát. (ha most rosszindulatú lennék, válaszként ez lehetne a Miért nincs sorompó? c. kérdésre. De nem vagyok, legalábbis nem ebben a bejegyzésben)

Nem volt ez másképp most sem, sorban jönnek a tudatlan és/vagy alultájékoztatott autósok, sorban állítják ki a csekkeket. Az, hogy közben 2 motoros x+50 km/h-val (x>0) száguld végig a tiltott részen úgy, hogy ha nem húzódok le, akkor nem tudott volna megállni (nem is akart) és 100% hogy elcsap, mindezt a rendőröktől 2.83 méterre, szóval ez lényegtelen. Oda is ment egy úr, hogy azért na, ezt a rendőrhölgy a csekkfüzetet letéve egy "Uram. De. Kérem. Én. Most. A. Mun. Ká. Mat. Végzem." kijelentéssel elhárította.

De ez még mindig nem a cikk lényege. Érkezett egy fehér opel. Egy többnyire román rendszámmal. Ez nem egy szokatlan látvány itt a határtól 15 kilométerre. Azonnal egyértelmű volt, hogy itt egy angol nyelv be fog keveredni a társalgásba, én meg 2 hét múlva érettségizek angolból, gondoltam, ezt még meghallgatom.
A román úriember tisztességgel beszélt angolul. Meg ott volt a mi két rendőrünk.

-Car documents, please. Car documents? Izé, passport?

Jó jó, eddig még semmi különös, egy izé belefér. Román úr kérdi a szituációt.

-Őő, you, cant go here. Látja? (táblára mutat).

Hűha, nem rossz. Román úr mondja, nem érti, mivel a tábla (ti. a szo.vas.ünnep. kiegészítő tábla) magyar.

-Én ezt értem, értem, undersztend, But you cant. Én értem.

Itt már azért inog a léc. Megszólal a másik rendőr.

-Értem, but... But the tábla is látható, see there?

The. Tábla. Is. Látható.
Látható. The tábla.
Is.
Itt elszakadt a cérna, ezt már nem bírtam ki. Kiröhögtem szegényeket na, lehet genyóság, de azért tegye a Kedves Olvasó a szívére a kezét, ő se bírta volna ki. Hajh, de ez még nem a vége.

-5 ezer five hundr.. vagy thousand. You can pay the csekk, in post ofice, or in international bank Raiffaisen.

Ezzel és egy goodbye-al útjára bocsátották szegény külföldi barátunkat egy idegen országban egy sárgacsekkel.

És hogy mi a tanulság?

Egyrészt rohadjon meg a közútkezelő, vagy akárki, aki a táblázásért felel, hogy nem képesek -ha már tök jó helyre tették azt a nyomorult táblát (egy körforgalomból kanyarodható az utcára, a táblát takarja egy épület, máshol figyelmeztetés nincs)- legalább angolul kitenni egy "SAT SUN HOLIDAYS" táblát is. Legalább. Egy relatíve multikulti városban, mint Szeged.

Másrészt rohadjon meg a rendőrség, hogy nem képesek legalább egy érettségivel rendelkező embert odaállítani az állományból, aki legalább a helyes szórendben biztos. Meg úgy az állam, hogy a rendőrségben ez előfordulhat, mármint hogy valaki nem tud angolul, és ez ellen nem is tesznek semmit. Itt nem kell tanfolyamokat várni, mert az "drága", hanem tegyék feltétellé a közép érettségit angolból. Vagy valamit. Akármit. Bármit.

A két rendőrt nem szeretném bántani, küzdöttek a végsőkig szegények.

És persze rohadjak meg egy picit én is, hogy ezen kárörvendek. Na de.

Konklúzió: Tanuljunk nyelveket. Már csak azért is, hogy ne kelljen szégyenkeznünk.