Harminc év után lezárul életem első harmadát kitöltő űrprogram. A Challenger 1986-os katasztrófája hívta fel a figyelmemet az űrsiklókra. Ekkor kezdtem el igazán figyelni az űrsiklós hírekre. Ugyan már korábban tudomást szereztem a létezésükről az 1981-es kiadású Búvár zsebkönyvből, az Űrhajózás címűből, amelynek 28-as tábláján rajz látható az új űreszközről.
"A nyolcvanas évek új űrhajózási eszköze a többször felhasználható űrrepülőgép lesz. A szokásos repülőgépektől abban különbözik, hogy hajtóművei rakéták, így nemcsak a földközeli atmoszférában tud közlekedni, hanem a világűr körülményei közt is. Az űrrepülőgép alkalmas műholdak és más űreszközök pályára állítására, sőt visszahozatalára is, emellett át tudja venni az űrhajók legtöbb feladatát."
[Wikipédia szócikk, "Space Shuttle"]
1981. április 12-14. között a Columbia sikeres tesztrepülésével indult el a program. Ez volt az STS-1. 2011. július 8-án az Atlantis indul el 4 fős legénységgel az STS-135-ös küldetésre. Az utolsó lesz.
Nehéz elfogadni, hogy vége, de mindennek megvan az "életciklusa", az űrrel kapcsolatos vállalkozásoknak is. Nagyon remélem, hogy az űrsiklók után valami még nagyobbal fog előrukkolni az űrkutatás! 
Ideje lenne átlépni a Naprendszerünk küszöbét.
Algieba oldala
