2013 és 2019 között számos természetismereti túrát vezettem önszorgalomból az Erdélyi-szigethegység területén. Az idei forró és száraz nyáron jó időtöltés felidézni az emlékeket. A bejegyzés fotóit az első digitális kamerámmal lőttem, ami egy nagyon egyszerű kompakt volt, HP MZ67. Azonban kiismerve a gépet számos jó fotót adott nekem, amiket a mai napig szívesen mutogatok: lásd, milyen szép volt!

A rőt tejelőgombáról lőtt élőhelyi kép kinyomtatva díszíti az "irodámat". Ránézek, és ismét ott vagyok 1000 méter feletti lucfenyvesben. Körötte még több fotóm, mert a hátteret adják az online előadásaimon. Mostanában élőben nem szervezek oktatást, kizárólag online oktatok. Ingyenesek az előadásaim. Nem csináltam portékát magamból és a tudásomból. Utálom, ahogy árcímkét akasztunk magunkra is, és elhisszük az összeg kifizetése után, hogy ennyi az egész. Hát nem. A tudás fontosabb. Az egyetlen érték, ami sosem fogy el és terjesztésével még gyarapszik is. Sajnos a természet nem ilyen,

Egy piciny részlete a lucfenyvesnek. Sajnos az évek során feltűnt nekem, hogy a klímaváltozás a magashegységet sem kerüli el, odafent is egyre melegebb van és a csapadék eloszlása egyenetlenné válik. A fenyő fajok és a bükk sem bírja a változó körülményeket. Szemmel láthatóan haldokolnak.

A sárga rókagomba az egyik legkiválóbb csemegegomba. Én is imádom a sárgabarack illatú finomságot. Ezért különösen rossz látnom az élőhelye pusztulását. Ráadásnak vízigényes gombafaj, a hosszú száraz időszakok és a forróság üti-vágja a fapartnerét és a gombát is.

A sárga gyűrűstinóru a vörösfenyő egyik gombapartnere. A fenyők mind igénylik a gombák segítségét. Sőt számos gomba csak egy adott fenyőfajjal társul. Ilyen a sárga gyűrűstinóru is. Csak vörösfenyő alatt találsz rá. A fenyőtinóruk csodapofák, az Alföldön is megélnek, csak legyen fapartnerük. Sajnos a fotó készítésének helyénél már akkor meg volt bontva az erdő. Valószínűleg azóta az egész hegyoldalt tarra vágták.

Az ízletes vargánya a gombák királya, úrigombának is nevezik. Rendkívül népszerű, akárcsak a rokonai, a többi vargánya: bronzos, nyári, vörösbarna. Nagyon jó ízű, kiadós, fűszerezésre is remekül használható. Szárítva még erőteljesebbek az aromái. Nekem már túl erős. Nem bírom megenni, de élvezettel keresem és fotózom.

A piruló galóca magas- és középhegységi, valamint síkvidéki erdőkben egyaránt megtalálható. Sokféle fafajjal társul. Még Békés megyében is jelen van. Sokkal jobban alkalmazkodik mint a sárga rókagomba. Azonban fapartner nélkül nem marad meg!

Ritkán gondolunk rá, hogy a civilizációnk milyen mértékben telepedett rá a természetes élőhelyekre és fosztotta vagy számolta fel azokat. A csodák, amiket a bejegyzésben bemutattam még életben vannak, de több élőhely nincs meg. A kaotikus erdőirtás, a természetes erdők tarvágása, a klímaváltozás generálta viharok sok kedvenc helyemet semmisítették meg. A száraz forróság fajok sokaságát kényszeríti északabbra vagy végez velük, mert nem tudnak alkalmazkodni a nagyon gyors változáshoz.

Szerencsés vagyok, hogy követtem szívem vágyát és nem voltam rest bejárni az erdőket. Rengeteg élménnyel és tudással gyarapodtam. Ami viszont szíven ütött, hogy szembesülnöm kellett a fajunk tetteivel.
A jelen időszakban sok közösségi program szervezése után nagy ívben kerülöm az embereket. Kizárólag a szeretteimmel tartom a kapcsolatot. Mindenki mással udvariasan kedves vagyok, de nem vágyom hosszabban időzni köztük. Megteszem, ami tőlem telik, de semmiben sem reménykedek.

Békés megyében bőven vannak gombák. Kár, hogy a forró és száraz nyáron nem tudnak teremni. A tálcán nyári kavalkádjuk volt. Végig kell néznem az élőhelyeik pusztulását. Szomorú küldetés az enyém. Csinálom, amíg bírom erővel.