Jövő hét csütörtökön a dolgozó nők virágot fognak kapni a munkahelyükön, vagy nem. Azért ez a szokás megmaradt az átkos múltból. Pedig a Nőnap a 19. század végén, a 20. század elején lett ünnepnap a nőmozgalmak hatására.
Elképesztő, hogy az eszükre és racionális gondolkozásukra oly büszke férfiak évszázadokon át a következőt vallották: mivel az Isten Ádám oldalbordájából egy másodlagos teremtés során hozta létre a nőt, ezért a nő alacsonyabb rendű mint a férfi. Lelke sincs.
Félelmetes logika és érvelés...
Az ókori görögök, akik kitalálták a demokráciát, ők sem ismerték a nők szavazati jogát.
A 20. század elején történt meg, hogy kezdték emberszámba venni a nőket, és engedték őket is szavazni.
Felemás a történet, mert az ipar tette lehetővé a nők látszólagos egyenjogúságát. Az iparnak munkaerőre volt szüksége, ráadásnak új munkakörök alakultak ki. Az viszont elkeserítő, hogy valami eszement logika alapján, a nőknek alacsonyabb bért adtak. A gyerekmunka után a nők foglalkoztatása alig volt "nemesebb" húzás az ipar részéről.
Sajnos a nők még mindig kevesebbet keresnek mint hasonló munkakörben lévő férfi kollégáik. Biztosan kevesebbet ér a nő munkája?
Tehát kedves férfiak, a Nőnapon úgy adjátok át a kolléganőknek a virágokat, hogy valójában még mindig hátrányosabb helyzetben vannak mint ti.
A megboldogult gulyáskommunizmus nőideálja: a szerető anya, a gondoskodó feleség és a dolgozó nő volt. Ez így aztán nagyon szép és jó, de csak akkor van értelme, ha mellé rakjuk a szerető apát, a védelmező férjet és a dolgozó férfit, így egyben, nem külön-külön!
Ha egyszer a nőknek "szuperhősöknek" kell lenniük, akkor a férfiak se maradjanak le mögöttük.

Érdekes írások:
[Változatlanul aggasztóan alacsony a női képviselők aránya a világ parlamentjeiben]
Nemek közti bérkülönbség
[Nők a sztálini Szovjetunióban]
[A nemek egyenlőtlensége]
[„Az agyvelő aránylagos könnyűsége...” ]