Mennyi hazug illúzióval traktáltak engem gyermekként, amikről idővel kiderült, hogy egy kicsi-frusztrált nép önigazoló, nagyot mondó meséi. Magyarnak lenni egy pitiáner átverés. Skanzenbe zárt egzotikumok vagyunk a germán, szláv, latin népek közt. A nyelvünk haszontalan, és egyre inkább látom, hogy hiba volt a nyelvújítás. A németet kellett volna hivatalos nyelvvé tenni. Akkor alapból nem létezne az a vágyunk, hogy majd utolérjük Ausztriát, mert egy lenne a két ország. Szart se értünk el a külön utas bohóckodással. Nyomorultak vagyunk. Hányni tudnék a felindultságtól. Átvertek.
Néhány példa, amikor leszakadt az állam.
Tinédzser koromban kedvenc íróm Szerb Antal volt, elalvás előtt szívesen olvastam A világirodalom történetét. Aztán megtudtam, hogy hogyan halt meg...
A női felmenőim boldogtalansága. Hogy soha senki sem beszélt meg semmit, hanem ordibált és duzzogott. Problémamegoldásból helyes mintát egyet sem láttam.
Iskolai bántalmazás. Mivel későn érő típus voltam és fogalmam sem volt a helyes érdekérvényesítésről, tortúra évekig.
Lelki-testi állapotok. Tömény szomorúság. Nem csoda, hogy csak piával tudjuk elviselni a létet. (Én nem iszom.)
A himnusz. Miért kell folyton nyomasztani az embert?!?
Egymás elárulása 10 forint előnyért. 42 éves koromig mindig találtam mentséget mások aljas tetteire. Aztán leesett, hogy gecik.
A magyar nyelv összeköt.... Hazugság. Senkinek sem tűnt fel rajtam kívül az évek óta jelen lévő fogalomzavar?! A piszkos kommunikáció? Az érzelemvezérlés? Hogy a zavaros nyelvhasználat és a romló szellemi állapot miatt sokan egyáltalán nem képesek világosan kommunikálni?!? Oké, hogy én pukkasztó ordító vagyok, de mindig tudom, hogy honnan hová tartanak a gondolataim.
Sóhaj.
Kiegészítés: Aki nem képes gondolatjátékra, mehet másfelé. Se depis, se magamutogató, se mélymagyar nem vagyok. Tessék gondolkozni és látni a nagyobb képet, végigmenni pro-kontra a felvetésemen!