Akárhogy is nézem, nincs szabad akaratunk.
Kiegészítés: Ne keverjük a szabadsághoz való jogot a szabad akarattal. Sose korlátoznám az egyéni felfedező kedvet és törekvéseket. Nagyon is szükségünk van rá, hogy minden ember egyéni vérmérséklete alapján szabadon beteljesíthesse sorsát. Ha törekvései nem éppen más emberek ellen irányulnak. Élni és élni hagyni.
A szabad akarat és a tudat témája nálam kéz a kézben jár. Tiniként gondolkoztam el először mélyebben önmagamon, hogy ki vagyok Én? Nagyon érdekes volt rájönnöm, hogy az agyam ügyesen megtréfál és tulajdonképpen nem létezem, egy fecsegő-cselekvő illúzió a tudat és ha illúzió a tudat, a szabad akarat sem lehet más mint érzékcsalódás, ami elengedhetetlen a normális élethez, hogy az ember be tudja tölteni biológiai és társadalmi szerepeit.
Az agy mint pontatlan észlelő szintén elgondolkoztatott, hogy mennyire bízhatok meg az információ-feldolgozásában. Jó, ezt gyorsan lezártam magamban, amíg képes vagyok a létfenntartást megoldani, tehát például nem sétálok bele egy erdőtűzbe, hogy egy szélsőséges példával éljek, addig jó.
És nincs isten, mert nekem egyértelmű, hogy igen mély és komoly egzisztenciális szorongásunkat a világ erői kapcsán ezzel a kedves mesealakkal enyhítjük. Olyan jelentéktelen kis lények vagyunk, hogy elképesztő.
A paranormális jelenségek sem mások mint az agy érzékcsalódásai.
Természetesen a saját gondolataimat semmiképpen sem erőszakolnám rá másokra. Ahogy nagyon morcos lennék, ha valaki a saját hagymázas bolondságairól jelentené ki nekem, hogy az az egy igazság. Aha.
Algieba oldala
