"Igen, én is előszelét érzem az összeomlásnak – egyszerűen a rendszer matematikailag nincs a helyén – és ami matematikailag nincs a helyén azzal nagy baj van.
Más dolog, hogy az összeomlása követhető matematikailag…

A tragédia az, hogy az összeomlást okozó állapothoz érdekek fűződnek és ezeknek az érdekeknek megvan az erejük megakadályozni a változást – ám nincs meg az erejük önmagukon uralkodni.

Mondhatnánk uralkodnak az elnyomottakon, de maguknak nem urai.

De túl messze megy ez.

Reménytelennek tartom a problémát globálisan megoldani – túl nehézkes és meghaladja az ember szervezési és együttműködési képességét irányítani valami globális megoldást.

Azoknak a sorsközösségeknek, akiknek helyzete és problémái is hasonlóak – attól sorsközösségek – maguknak kell keresni megoldást – és amennyire szükséges illetve lehetőségei engedik együttműködve a többi sorsközösséggel.

Vissza kell menni a gyökerekhez – nem tőzsdében, pénzben piaci huncutságokban hinni – divatos okosságokban reménykedni.

A gyökerek pedig ott vannak, hogy vannak szükséges dolgok és vannak lehetőségeink és ezeket össze kell hangolni.
Vagyis nekünk kell megtermelni amire (tényleg) szükségünk van és arra kell szorítkozni amire szükségünk van.

Nem szent a magántulajdon se a pénz – de az élet igen – fölötte áll.
S csak, ha a szükségesnek nem megy rovására – lehet továbbgondolni, hogy merre és hogyan is fejlődünk.
A szükséges pedig 3: – napi betevő falat – tető a fejünk felett – a közösség minőségi és mennyiségi reprodukciója – szakképzett emberek – akik képesek – nem piacgarázdaságot – de gazdaságot működtetni.

Erre minden adottságunk megvan – van termőföldünk – több mint más gazdagabb országnak – van agyag vályogot vetni – mai technológiával ötvözve olcsón minden igényt kielégítő lakhelye lehet mindenkinek (tudom az építőipar nem efféle technológiákban érdekelt – de mi emberek igen – különösen most – és hogy az építőipar ilyesmiben nem érdekelt az is rendszerhiba) És betűvetést – szakmát tanulni sem túl költséges ahhoz képest, hogy jó és szükséges befektetés.

A szórakozásalapú gazdaságot – társadalmat – értékrendet el kell felejteni – az a kultúra egészséges – mi szórakozását örömét olyasmiben találja ami szükséges.

A pénz gazdaságszervező elszámoló csereeszköz, hiányában megbénul minden ami működhetne – valószínűnek tartom, hogy elnyomó funkciójától trón fosztani kell – párhuzamosan bevezetni egy új csereeszközt – hogy a csereeszközhiányt meg lehessen szüntetni.

Mely csere/elszámolóeszközt nem szabad áruvá válni hagyni sem kamatoztatni – alighanem előre láttak valamit azok a vallások amik a kamatszedést tiltották – valójában bármilyen “logikus” is üzletileg a pénz áruvá válása – a vele való szabadpiacgarázdálkodás a realitásoktól való elszakadást az erőfölények gátlástalanságának elszabadítását okozza és lényegében ez vezetett az ellehetetlenüléshez.
Az pedig már a józan paraszti ész, hogy ahol van igény és van erőforrás – ott a többi rajtunk múlik."

Szerző
Forrás