2019. szeptember 16., hétfő

Gyorskeresés

Túranapló extra - Rauris-völgy, Alpok, Ausztria vol.1

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Tavaly azt találtuk ki, hogy az idei nyaralást kicsit másképp oldjuk meg mint ami a legtöbb embernek elsőre eszébe jutna. A tengerpartos henyélést amúgy sem szeretjük, a városnézős tömegekből meg eléggé elegünk lett, ráadásul pont tavaly ősszel költöztem ki én is a barátnőmhöz Bécsbe, így adta magát hogy az osztrák Alpokba menjünk egy kicsit kirándulni, túrázni.

Úgy döntöttünk keresünk magunknak egy kicsit eldugottabb helyen egy hüttét egy hétre. Több összesítő szálláskereső oldal van, mi főleg a https://www.huetten.com/-on nézelődtünk. Próbáltunk egy még autóval egy nap alatt kényelmesen elérhető távolságban lévő, látnivalókhoz közeli, megfelelő árú szállást keresni, így szűkült végül a lehetőségek száma a következő kettőre:

Almparadies: Ebbe a kis, saját tavacskával rendelkező házikóba a semmi közepén egyből beleszerettem. Hátrány viszont hogy alig jobb mintha sátoroznánk egy kempingben - a villany aggregátorról megy, csatorna nincs, vizet a fatüzelésű sparhelten lehet melegíteni, illetve a kertben van egy "napelemes" zuhanyzó (feketére festett hordó). WC szintén a kertben. Sokat gondolkodtunk, de végül a másikat választottuk. El van mentve azért ez is a kedvencek közé, nem tettem le róla hogy egyszer ide is elmegyünk.

Goldwascherhütte: Végül erre esett a választás. Az Alpok egyik legszebb völgyében, közvetlenül a Hohe Tauern nemzeti park szomszédságában, de a völgy központi városától 10km-el beljebb egy csendes kis falu egyik utolsó háza ez, a korábban egy kanadai aranyásó által lakott, ezóta természetesen felújított faház. Víz-villany-kábeltévé-internet bevezetve, villanytűzhely, cserépkályha, saját kocsibeálló. A közelben rengeteg látnivaló, csak a völgyben, a ház 20km-es körzetében el lehet tölteni egy hetet.

Első nap

Először pár szót a "nulladik" napról. Bécsből indultunk nem túl korán (talán 9 körül), egy megállóval érkeztünk a bő 400km-re lévő szállásra. A szállásadónk nagyon kedvesen és készségesen elmagyarázott mindent: mit hol találunk, merre érdemes kirándulni, kicsit mesélt a völgy és a házikó történetéről is. Ezután elkocsikáztunk a völgy "fővárosába" Raurisba ahol bevásároltunk és tök véletlenül belebotlottunk egy helyi Landjugend felvonulásba, ahol a környék városkáinak fiataljai a saját népviseletükben vonultak végig a városon, a végén a helyi zenekarral.

Szóval első nap: Mivel az időjárás-jelentés elég változékony időt jósolt későbbre, és aznap a reggeli felhős-ködös idő elég hamar kitisztult, úgy döntöttünk erre a napra tesszük az autós kirándulást: végigmegyünk a Grossglockner Hochalpenstrasse-n. Átmentünk a szomszéd völgyben lévő bejáratig, kifizettük az útdíjat és elindultunk felfelé. Nem jutottunk sokáig, ugyanis az első pár kanyar után olyan látvány fogadott ami miatt muszáj volt lehúzódnunk nézelődni. Ehhez néhány száz méterenként vannak kialakítva parkolók az út mellett.

Aztán ahogy tovább szerpentineztünk felfelé, szinte minden kilométernél megálltunk kicsit mert mindig volt mit nézni. A következő fontosabb állomás az útvonal legmagasabb pontja, Edelweisshütte, 2571m, itt ettünk egy gulyást meg egy császármorzsát, nézelődtünk kicsit és indultunk tovább.

Innen az út két alagúton vezet keresztül, a második a Hochtor nevű nyeregnél van, itt lépünk át a hegylánc másik oldalára, illetve itt van Karintia és Salzburg határa. Itt is tettünk egy megállót, kicsit hógolyóztunk, majd felmásztunk az alagút fölé és átnéztünk Karintiába:

Innen tovább kocsikáztunk lefelé az útvonal vége, Kaiser Fanz Josefs Höhe irányába. Útközben még tettünk 1-2 kisebb megállót, beleértve az út legszebb alpesi tengerszemét (valójában mesterséges víztározó):

A fentebb említett végponthoz már igen későn értünk, minden bezárt és szinte teljesen üres volt az egész. Végigmentünk a Gamsgrubenweg alagútjain (ha valaki arra jár semmiképpen ne hagyja ki, és a sárga táblákon lévő kis történetet is érdemes végigkövetni), megnéztük a gleccsert rengeteg szögből (a Grossglocknert sajnos felhők takarták), találkoztunk egy mormotával (nagyobb mint gondoltam) és elindultunk vissza. Valahol Hochtor környékén kezdett ránk sötétedni, így nem álltunk már meg sehol, a beléptetőkaput este 9 körül hagytuk magunk mögött. Mivel visszafelé nagyon ritkán elég a lejtőkön a motorfék, ajánlott odafigyelni az autó fékeire és ha nem működnek rendesen megállni kicsit nézelődni, pihentetni a fékeket is. Mivel már elég késő volt mi ezt nem tettük meg - az új, kölcsönzős autó fékei szerencsére bírták a strapát, bár a hazafelé úton kaptunk egy keréknyomás-hibajelzést...

Köszönöm ha elolvastad, folytatás itt:
Vol.2

Hozzászólások

(#1) Victoryus


Victoryus
(őstag)
LOGOUT blog

Köszi, várom a következő részt!

(#2) Alg válasza Victoryus (#1) üzenetére


Alg
(addikt)
LOGOUT blog (1)

:R

Fun fact: most, alig egy hónappal később 2000m felett már hó van, a Hochalpenstrasse-n hólánc kötelező.

"I love not man the less, but Nature more"

(#3) Napfénysüti


Napfénysüti
(nagyúr)

Végre valaki aki a tengerparti henyélés helyett inkább a hegyekben szeret aktívan nyaralni. :R
Nagyon szép helyek, egyszer szívesen elmennék errefelé tekerni. Az Alpok amúgy is nagy kedvencem volt már Logout írásom egy-két részéről.
Várom a folytatást. ;)

[ Szerkesztve ]

Més que un club!

(#4) Alg válasza Napfénysüti (#3) üzenetére


Alg
(addikt)
LOGOUT blog (1)

Tekerni is voltunk, mondjuk elég rehab módban, e-bike-al a legnehezebb túrás nap után :) De találkoztunk egy magyar bringással aki megpróbált lejönni Hochtor-tól a Rauris-völgybe bringával - vállon hozta le a gépsárkányt :DDD

"I love not man the less, but Nature more"

(#5) Alg


Alg
(addikt)
LOGOUT blog (1)

Folytatáshoz erre tessék

"I love not man the less, but Nature more"

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.