2020. március 31., kedd

Gyorskeresés

Túranapló - 9. Pásztó 50

Írta: | Kulcsszavak: Túra . Mátra . Pásztó . teljesítménytúra

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Sziasztok! Elég régen jelentkeztem utoljára - 2013 decembere többnyire túramentesen telt, 2014-et pedig rövidebb, a közelben rendezett túrákkal kezdtem, bele-bele kocogva (BUÉK, Téli gyermekvasút, Budai zöld, Budai piros).

Aztán kaptam egy e-mailt Lépéshibától, hogy van szabad hely az autóban a Mátrába, a Pásztó 50 túrára. Nem sokat gondolkodtam a dolgon, perceken belül lecsaptam a lehetőségre.

2014. Március 15.
Hajnal 5 óra, a második 30-as busszal érkezem a megbeszélt találka-helyre, Újpest-városközponthoz. A túra 6-kor, tömegrajttal indult, mi pár perccel hat után érkeztünk, csípős, fagypont körüli, de napsütéses idő várt ránk odakint. Gyors nevezés, és 6:20-kor már indultunk is ki Pásztóról, fel, a Nyikom-nyeregbe tartó hosszú emelkedőn. Nem fáztunk sokáig, az emelkedő nap és az emelkedő terep melegített minket kívülről-belülről.

Hét kilométernyi "mászás" után értük el az első ellenőrzőpontot, a 710m körüli magasságban található Nyikom-nyerget. Pecsételés után ráfordultunk a Múzslára, persze előtte még hullámzott kicsit az út. A túra számomra legszebb szakaszán, ritkás, világos erdőben kanyarogtunk szikladombok között, míg végre elértük a Múzsla tetején, a felirat szerint 805m magasságban lévő csúcskövet. Az utolsó emelkedő előtt Lépéshiba válogatott kínzásokat emlegetett a keresztben feljövő Z3, P3 jelzéssel, és mindenféle mátrai túrákkal kapcsolatban :)

Itt már kezdett a Nap is elbújni a párafelhők mögött, a nap további részére a hidegfront betöréssel járó fátyolfelhős idő volt jellemző. A Múzsláról hamar leértünk a Nagy-Koncsúron keresztül a Diós-patak völgyébe. Az utolsó pár száz méteres szakasz a kopár hegyoldalban egészen valószínűtlen hirtelenséggel szakadt lefelé.

250m magasságig ereszkedtünk, csak hogy a patak túloldalán újra elkezdjük a mászást a túra második, borzasztó hosszú emelkedőjére. Lépéshiba komoly tempót diktált, én pedig kezdtem megérezni a hét közbeni kevés alvás jeleit. Kicsit talán el is éheztem, kisebb holtponthoz érkeztem, amin a túratársamtól kapott fél narancs, majd később a Hidegkút-turistaháznál tartott kis pihenő és evés-ivás lendített végül túl. Itt találkoztunk Nagyondinnye kollégával, akivel a túra hátralévő részét már hármasban tettük meg. Az emelkedő nem engedett, csak tovább és tovább felfelé, amíg újra 800 méter környékén, a Tót-hegyes csúcsának közelében lévő ellenőrzőpontnál találtuk magunkat. A csúcsra nem kellett felmennünk, folytattuk utunkat visszaereszkedve a Keresztesi-nyeregbe (630m), majd onnan újra fel, az ország legmagasabban fekvő települése, Mátraszentimre (800m) felé.

Itt aztán megkönnyebbülve állapítottuk meg, hogy alig maradt már szint az eredeti 2050 méterből, a hátralévő szűk 20km jórészt már lejteni fog. Evés-ivás az ellenőrzőponton, majd leereszkedtünk a Csörgő-patak csodálatosan szép és nagyon hangulatos völgyébe. Az utolsó említésre méltó emelkedő az Ágasvári turistaházhoz (630m) vezetett, itt újabb bélyegzés, és indulás tovább, mindig csak lefelé.

Az időjárás közben egyre romlott, erős széllel érkezett az ígért hidegfront, a Gombás-tetőn a repülőtéren már az arcunkba kaptuk a hideg vízpermetet. Az eső az utolsó ellenőrzőpontnál, a Cserteri várromnál eredt el úgy igazán - szerencsére innen már csak pár km-nyi földút volt, és még 5km aszfalt, Hasznos városrészen keresztül, vissza a célba, Pásztóra. Az 51km-t 9 óra 20 perces idővel sikerült teljesítenünk, ez 5,5 km/h átlagot jelent, nagyon örültem hogy ilyen jó időt mentem, bár ez inkább Lépéshiba tempójának volt köszönhető - és így a sárban csúszkálást is elkerültük a végén.

Hozzászólások

(#1) wetomi


wetomi
(aktív tag)
LOGOUT blog

De jó lehetett, nem voltam még a Mátrában. Mostanság a Pilis jutott.
Elég komoly átlagtempót mentetek!

(#2) wetomi


wetomi
(aktív tag)
LOGOUT blog

Gyorsan visszanéztem korábbi túranaplóidat is, nagyon szép képeket csináltál! Nekem is össze kellene szednem magam ezen a téren.
Furcsa, mert ez a teljesítménytúrás tempó nekem soknak tűnik. Ha egyedül vagyok, akkor nem megyek lassan, de azért szeretek nézelődni. Csapatban mégis én húzom általában a többieket. Nem voltam még szervezett teljesítménytúrán, de éppen itt az ideje.
Jó egészséget és sok túrát kívánok még! Számolj be a későbbiekről is!

(#3) Alg válasza wetomi (#2) üzenetére


Alg
(veterán)

Köszi, igyekszem :)

Nos igen, a tempó az megy, de ugye egy 50-60 km-en már nem mindegy hogy 10 vagy 12 óra alatt ér be az ember, meg ott már a szintidő is szorosabb néha (mondjuk azt még bőven 5 alatti átlagra szokták adni).

Képekből is elég kevés készül általában ilyeneken, az elején idő, a végén erő nincs megállni, előkotorni a gépet... :DDD

Nézelődni meg bőven lehet, egész nap az erdőben van az ember, meg is unja a végére :D Persze a helyi látványosságok általában kimaradnak, vagy csak elsuhanunk mellettük, de pl. egy szép patakvölgyet, szurdokot így is élmény végigjárni, a csúcsokról meg mindig megállunk körbenézni, ha már felmásztunk :)

[ Szerkesztve ]

"I love not man the less, but Nature more"

(#4) wetomi válasza Alg (#3) üzenetére


wetomi
(aktív tag)
LOGOUT blog

Igazad van a sebességgel, ez már bőven sportolásnak nevezhető.
Az állandó fényképezés meg csak elvonja az ember figyelmét. Sokkal kevesebbet élek meg, amikor csak azt vadászom, mi mutatna jól fotón. A végén pedig nem is sikerül. Az élmény sokkal jobban megmarad.

(#5) zoo8800


zoo8800
(veterán)

up

Folytatás nem lesz? :)

"nagyon best buy vétel"

(#6) Alg válasza zoo8800 (#5) üzenetére


Alg
(veterán)

Amint kilátok a munkából és találok egy jó túrát :K

Épp most tervezgetjük az Alpannoniát nyárra.

"I love not man the less, but Nature more"

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.